6. Fejezet - Veszekedés, veszekedés hátán

Na sziasztok! Ismét rengeteg késéssel, de megérkeztem. Sajnálom, de nem fogok most mentegetőzni. Egy újabb személlyel bővült a történet, akinek fontos szerepe lesz a történetben. Köszönöm a 30 feliratkozót, elképesztőek vagytok. Kommenteket szívesen olvasok! Remélem tetszik majd, jó olvasást! (: xx

Nehezen próbáltam elaludni, de legszívesebben megkerestem volna Harryt és megtéptem volna a göndör haját, hogy még kócosabb legyen. Louison is járt az agyam, hogy mi lehet vele. "Holnap kiszedem belőle." 
Talán Harry elment, kicsit nyugodtabb lett a levegő és el tudtam aludni. 

*Reggel*

Mikor felkeltem halk edénycsapódásokat hallottam a konyha felől, kissé megijesztett. Louis lehetett. Próbáltam össze szedni magam, megfésülködtem, de az alvós cuccomban maradtam. 

-Valami baj van?- kérdeztem Louis a lépcsőn óvatosan lépkedve. 

-Mi lenne? Nincs semmi!- mondta haragosan. -Hagyjál!- nézett élesen a szemeibe. 

-Louis! Cseszd meg, ne beszélj már velem így. Mond el, hogy mi a jó franc bajod van velem, és talán megtudjuk oldani!- kezdtem ideges lenni.

-Veled nincsen semmi bajom.- 

-Ha nem velem van bajod, akkor miért rajtam töltöd ki a mérged? És szeretném ha elmondanád, mert nem akarok veled veszekedni és talán segíteni tudok.- próbáltam megértő lenni vele. 

-Harry a bajom!- 

-Tudom ezt már mondtad, de azon kívül?- kérdezősködtem és a vállába kapaszkodtam, hogy hogy szembe forduljon velem. 

-Leah, én...- bal kezét a felemelte a fejéhez, majd óvatosan vakarni kezdte, gondolkozott mit válaszoljon. 
De ekkor megpillantottam valamit a csuklóján, amit még ezelőtt sosem. Megijesztett a látvány, majd rákérdeztem. 
-Louis.. te vágdosod magad?!- hirtelen a kezéhez nyúltam, és erősen kezdtem pásztázni. 
-Miért csinálod ezt Louis?- kezdtek elkönnyesedni a szemeim, hisz ez az egyik legrosszabb dolog, amit egy ember művelhet magával. Árt magának.
Louis szemeiből fájdalom áradt mikor rám nézett. 
-Csak így segíthetek magamon.- mondta halkan. 
-Louis, ez marhaság. Ezzel csak magad teszed tönkre. Ne csináld! És egyáltalán miért kezdted el?- kérdezősködtem. 
-Leah, nem akarom megmagyarázni.- elrántotta kezét és a lépcső felé indult. 
-Ne hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen le tudsz rázni. Mondd el! Segíteni akarok, Louis. Csak neked akarok jót!- 
-Elmondanám, de nem hinnél nekem, sajnálom!- mondta majd gyorsan felszaladt a lépcsőn.
Louis vágja az ereit, nekem itt van Harry, akit nem tudok lerázni, vagy talán nem is akarok. Ezt még én sem tudom eldönteni, de lehet mindenkinek jobb lenne, ha ő elmenne innen. Louis sosem tett volna ilyet magával, ha ő nem jelent volna meg. Talán miattam van.. miattam vágja az ereit. De hisz, neki nem kellene, elég ha nekem fáj. Azt akarom, hogy Louisnak jobb legyen. De még nem tudom biztosra, hogy mi a baj, nem is tudom megoldani. Talán tetszik neki egy lány, és a lány nem foglalkozik vele. De ilyen dolog nem kellene vágdosnia magát. 
A gondolataimban elmerengtem a pultnál, és észre sem vettem, hogy mennyire elszállt az idő, és fel kellene öltöznöm. 
Készítettem magamnak egy tál müzlit, majd ismét Louis szobájánál kopogtattam. 
-Bemehetek?- kérdeztem hízelgő hangon. 
Az ajtó mögül nem érkezett válasz.. pár pillanatot vártam majd benyitottam a szobába, Louis be volt takarózva.. pár vérfolt volt az ágyon. 
Megijedtem. Ezek lehetetlen dolgok amik most történnek. Vajon álmodom? Louis nem ilyen és nem akarom, hogy ilyen legyen. Féltem. 
Nem tudom szóra bírni. Ez biztos. 
Befeküdtem mellé a véres ágyba, mikor kék szemeit az enyémbe véste majd bámult erősen. Az egyik karomat átvezettem a teste felett és próbáltam úgy átölelni, ahogyan egy embert fekve lehet. Louis ugyan így tett. Szorosan megölelt, majd mikor véget vetett ölelésünknek ismét szemeibe bámult. 
Szintén elvesztem gyönyörű kék szemeibe és egyre közelebb hajolt, amit nem ellenkeztem, nem voltam magamnál, mint ahogy Harrynél sem. Valamiért elvarázsol. Talán visszajön az az érzés ami régebben volt? Nem?! Nem kérek több fájdalmat! 
Louis ajkai óvatosan az enyéimre tapadtak és egy gyengéd csók csattan el köztünk. Hirtelen elfordultam a másik oldalamra. "Mi a jó franc volt ez, Leah?" Én idióta,  hagytam, hogy megcsókoljon. Régen kihaltam volna egy csókjáért, most meg elfordulok. 
-Leah..- szólt Louis gyengéd hangon. 
Nem szóltam vissza, csak vártam, hogy mit mond. 
-Nem akartam, megmagyarázom.- 
-Nem akarom, hogy megmagyarázd.- kezdtem feldühödni. -Nem fogok abba a hibába esni, hogy esetleg közelebbről, megismerjelek. Sajnálom.-
-Leah.. ha meg sem próbáljuk? Miért nem akarod megpróbálni?- 
Kisiettem a szobából, próbáltam magamban elrendezni a dolgokat. Miért nem tudta ezt 1-2 évvel ezelőtt megtenni? Nem kezdünk el semmit. Halott ügy. 
Elmentem fürdeni, majd felöltöztem, és elkezdtem gondolkodni, mit kezdjek az életemmel. Bekapcsoltam a laptopom, "Hisz hé, olyan régen találkoztam a barátaimmal.". Egyetlen egy olyan barátom van, aki tényleg nagyon szeretek, és meg is bízom benne, de Louis nem kedveli, és van egy olyan érzésem, hogy Harrynek sem jönne be. Kezdjük ott, hogy fiú, és nem is csúnya. De én úgy szeretem mint egy testvért, ezt biztosan tudom. "Fel kellene hívnom. Vagy inkább dobhatnék neki egy üzit."
Az üzenet mellett döntöttem, majd előkapartam a telefonom, és megkerestem benne a számot. "heeeyy.. te majom :D rég beszéltünk, nagyon hiányzol, találkozhatnánk! :*" nem sokára érkezett a válasz. "sziaa szivi, mondj egy időpontot és átmegyek! :D :*" Délutánra írtam, végre, egy nyugis napom lesz. Remélhetőleg Harry, Louis mentes. Igaz, Loui itt van a szomszéd szobába, de nem fog zavarni. 
Mindent fantasztikusan elterveztem. 
-Na helló bébi, ma eljössz velem a haveromhoz.- tőrt be Harry az ajtón.
-Először is: kopogni nuku? Másodszor: Először várd meg a beleegyezésem, Harmadszor: délutánra más programom van!-
-Velem jössz, világos? Nem érdekel, hogy milyen programod van!-
-De.. talán te is megismerhetnéd a legjobb barátomat, és még talán jól is kijöhetnétek!- a legrosszabb ötlettel álltam elő. 
-Barát? Ha srác, akkor már eleve ki van lőve a dolog, nincs rá szükségem és neked sem!- 
-Harry, te nem tudod, hogy nekem mire van szükségem!-
-Ohh, már, hogy ne tudnám. Rám van szükséged, arra, hogy megujjazzalak, megdugjalak, megcsókoljalak, elélvezz alattam!- 
-Cseszd meg, az élet nem csak a szexről szól!- törtem rá, valami eszméletlenül felidegesített. -Ne hidd azt, hogy te nem vagy pótolhatatlan, ezer olyan srác járkál az utcán mint te!- vontam vállat. 
-Ezt szívd vissza! Te is pótolható vagy!- szólt mérgesen. 
-Na ne mond!- nevettem. -Akkor miért engem választottál?- vigyorogtam rá. 
Harry becsapta maga után az ajtót, majd hallottam, hogy lerohant a lépcsőn, sikerült leráznom. Remélhetőleg nem jön ma vissza, és boldogan eltölthetem a kis délutánom Luke-kal. Míg vártam, egész idő alatt a szobámban ültem, és gondolkodtam. Biztos vagyok benne, hogy Harryt felhúztam és ennek következményei lesznek. Vajon megerőszakol, vagy máshogyan fog bántani? Erről gondolkodni, a halálfélelem rám jön. Minden nap felteszem magamnak a kérdést, miért ilyen gonosz? 
Luke végre megérkezett, és végre igen.. kikapcsolódás. 
-Végre, hogy itt vagy, már annyira hiányoztál, te majom!- ugrottam a nyakába. 
-Te is, te sündisznó!- 
Szoros ölelésben voltunk, úgy jöttünk be a házban. 
-Először is, mit csináljunk ma?- kérdezte, majd megtörte az ölelésünket. 
-Menjünk el a parkba, ott majd tudunk dumálni. Rengetek mesélni valóm van.- 
Luke rábólintott, majd a szobám felé siettünk. 
-De át kell öltöznöm!- vigyorogtam. 
Nem voltam előtte szégyenlős, ezért simám levetkőztem előtte, de persze fehérnemű maradt rajtam, ő sem zavartatta magát. Próbáltam normális cuccot keresni, aligha van még valami, ami kissé kacsingat a mostani divat felé. Luke mereven bámult, olyan jó érzés már újra látni. 
-Most viszont fordulj el!- szóltam vigyorogva. 
-Láttam már én olyat!- vigyorgott. 
-De nem az enyémet, szóval fordulj el!- nevettem én is. 
Neki támaszkodott a falnak, majd a földet bámulta. Én próbáltam gyorsan összeszedni magam, nem sok időt az öltözködéssel elpocsékolni. 

-Többet kell rád várni, mint egy menyasszonyra!- panaszkodott. 

-Kész vagyok már na, mehetünk! 

5. Fejezet - Olyan Érzéki..

Kedves olvasóim! Köszönöm, hogy megint megvártátok az új részt, és nem pártoltok el mellőlem! Köszönöm, a rendszeres olvasókat a blogon, az oldalmegjelenítéseket, és persze a csoportban, egyre többen vagyunk! Erről a részről nem szeretnék sokat beszélni, talán annyi, hogy Louis hatalmasat fog változni az elkövetkező részekben, de nem mondom el, hogy hogyan és mivel kapcsolatban :x ;) Ne felejtsetek el kommentelni, mert tudjátok az fontos. Érdemes e folytatni a blogot, vagy jobb ha bezárom? Jajj, és új design.. (: Remélem mindenkinek tetszik, jó olvasást (: :*

A kocsi szűkös ülésein, néha halk, néha hangos nyögésekkel élveztem az együttlétet. Harry göndör tincseibe túrva a mennyországban éreztem magam. Nyaklánca néha az arcomat dörzsölte, ami kicsit sem zavart. Harry elképesztő. A testem összes porcikáját átjárta az élvezet, a gyengédség, a finom mozdulatok. Harry szája a nyakamra tapadt, óvatosan szívni kezdte, majd egyre erősebben csinálta. Élveztem.
Harry utolsó lökései voltak azok, amik végkép a mennybe repítettek. 
Egy hangosabb nyögéssel elélveztem, majd Harry is. Lassan kihúzódott belőlem. Visszaült a vezetői ülésbe, a fejét a fejtámlának támasztotta, légzését próbálta kiegyenlíteni. Ahogyan mellkasa megemelkedett, és izzadt tincsei a homlokán pihentek, egy fekete angyalnak tűnt, aki egy pillanatra leszállt a földre. 
Harry látványa nemhogy lenyugtatott volna, hanem még jobban felizgatott. Ő már kezdett visszatérni a földre, de én még mindig a mennyben voltam. 
-Leah..- szólt halkan, a fejét még mindig a támlának támasztva. 
-I-igen?- szóltam nyugtalan hangon. 
-Csókolj meg!- utasított.
A szemeim kikerekedtek. Így sem tudok lenyugodni, nemhogy még ez is. 
Harry felé fordultam, megcsodáltam az arcát, majd ajkaira tapasztottam az enyéimet. Harry gyengéd volt, óvatosan visszacsókolt, majd hajamra helyezte kezét és simogatni kezdte. 
Miért nem lehet mindig ilyen? Ilyen gyengéd és édes? Ha ilyen tud lenni, miért van sötét oldala? Megfejthetetlen. Talán ez az, ami annyira vonz benne. 
Lassan elhúzódtam tőle, vissza ültem az anyós ülésre, és öltözni kezdtem. Harry nézte ahogy öltözöm, szúrós tekintete zavarba hozott. "Miért hozza ezt ki belőlem?". Felhúztam az alsó testrészemre a ruhadarabokat, majd a felsőre is. Harry még mindig meztelenül ült, és bámult.
-Nem akarsz felöltözni?- kérdeztem és végignéztem tökéletes testén. 
-Öltöztess fel!- utasított majd szúrós tekintettel bámult szemeimbe. 
-Egyedül nem tudsz?- 
-Csináld!- szólt komolyabb hangon. 
Valami eszméletlen paradicsom vörös lehettem. Lassan megmozdultam, megkerestem a pólóját és belebújtattam. Egy pillanatra elvesztem zöld íriszeiben, de idegességem a középpontba került, az alsó feladása miatt. Megkerestem az említett ruhadarabot, felhúztam hosszú lábain és a combjánál megálltam. 
-Harry, nem csinálom tovább. Ez rohadt ciki.- puffogtam, keresztbe tett kézzel vissza ültem a helyemre. 
-Igazából azt sem hittem, hogy idáig megcsinálod!- vigyorgott, majd odahúzott magához és egy apró puszit nyomott az arcomra. Haragudtam Harryre, hogy szemétkedik velem. 
-Kapd be, Harry!- morogtam. 
-Majd te!- mondta, és magára húzta a még hiányzó ruhadarabokat.
Megint elvörösödtem, de lehűtöttem az arcom. 
-Hazavigyelek?-
-Igen.- mondtam határozottan. 
Harry beindította a kocsit, ami halk hangon elindult a sötét utcában. 
Egész úton csend uralkodott az autóban, amit nem volt szándékomban megtörni. 
-Azért jó volt, nem?- tekintetét rám emelte Harry. 
Meglepett a kérdése, nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. 
-A nyögéseimet hallottad, nem?- bámultam ki az ablakon, azt mutatva, hogy nem zavar a kérdése.
-Az hogy nyögsz, nem jelenti azt, hogy annyira élvezed. Az azt is jelentheti, hogy jó volt, nem azt, hogy nagyon jó.- magyarázta. 
-Azt kérdezted, hogy jó volt-e? Válaszoltál a saját kérdésedre!- nevettem a hülyeségén. 
Egy pillanatra elhallgatott majd újra szóra nyitotta a száját.
-Élvezted?- 
-Hagyjál már!- nyűglődtem. 
-Ezek szerint, igen!- 
"Bazdmeg".. halkan elszóltam magam, mert felidegesített. 
-Drágám, a csúnya szavak nem állnak jól egy ilyen szép lánynak.- vigyorgott. 
Végre Harry befordult a házunk utcájába és ki tudtam szállni az autóból, de Harry utánam jött. 
-És a búcsúcsók?-
Próbáltam elszaladni, de az ajtóban utolért, mikor mind a ketten elnevettük magunkat. "Bárcsak boldog lehetnék." 
Harry hajába beletúrtam, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és beszaladtam az ajtón a hátam mögött bezárva azt.
-Most én nyertem, szia!- kikiabáltam.
Még egy utolsó nevetést engedtem magamnak, gondoltam Louis már alszik, és felsiettem a szobámba. 
-Hol a francba voltál ilyen sokáig?- tört rám egy hang a hátam mögül. 
-Azt hittem már alszol.- fordultam hátra, és a mögöttem álló személyre néztem. 
-Nem ezt kérdeztem.- kezdett ideges lenni Louis. -Miért voltál oda ilyen sokáig?- nézett rám szúrósan. 
-Harryvel buliba mentem, amit mondtam. Utána pedig..- húztam a hangom. 
-Utána?- rátette a kezeit a vállamra és még erősebben bámult. 
-Elvitt egy utcába, és lefeküdtünk.- miközben beszéltem a földet bámultam, nem tudtam, hogy mi lesz Louis reakciója.
Hirtelen elengedett és hátat fordított nekem, majd a szobája felé indult. 
-Louis?!- utána kiabáltam. -Mi a baj?- 
-Mi lenne?- mondta egy pillanatra visszafordulva majd a szobája ajtaját becsapta. 
Az ajtóhoz siettem, furcsa volt Louis viselkedése. Egyáltalán nem ezt vártam. Azt hittem, nekem fog esni, hogy nem bántott-e vagy ilyesmi, de nem. 
Benyitottam az ajtón, tekintetem az ágyon ülő Louisra szegeztem. 
-Mi a franc van veled?- kérdeztem idegesen, majd mellé ültem. 
-Figyelj, ezt nem tudom elmondani, sajnálom!- tekintetében kövér könnyek kezdtek el gyülekezni.
-Louis, tudom, hogy féltesz, de most nem történt velem semmi baj, sem egy kék folt, se semmi, csak a nyakamon látszik, de az nem fáj.- elkezdtem részletesen mesélni. 
-Leah..- halkan nyögött. 
Értetlenül néztem a fájdalmakkal telített fiú szemébe. 
-Louis, szólalj meg!- ideges lettem. 
-Leah, régen érzek már így, és most ezek a dolgok fájnak. Nem akarom neked bevallani, és nem is fogom. Igen, fáj látni, hogy Harry megkaphat, és azt csinálhatja veled amit akar.-
-Beszélj már érthetően, kérlek!- 
-Menj el!- szólt fájdalmas hangon. 
-Hát, akkor hagylak. De remélem, holnap kiderül, hogy mi bajod van.-
Kisétáltam Louis szobájából, és a sajátoméhoz vettem az irányt. Louis össze vissza beszélt, és nem értem, hogy mi baja lehet. Egy apró pici remény csillag felcsillant bennem, hogy mi lehet a dologban, de hamar elhesegettem a gondolataimból. 
A fürdőbe indultam, lemosni minden egyes izzadságcseppet, amit Harry okozott. A forró víz alatt minden egyes mozdulatára visszaemlékeztem, amibe még most is belebizseregtem. Olyan érzéki volt, és finom. Régen élveztem ennyire, egy együttlétet. 
A zuhanyzás után, az ágyara felvezetett fényeket felkapcsoltam, gyönyörű hangulatot teremtve ezzel a szobámban.

Szinte beleestem az ágyba, gondolataim, még mindig Harry körül forgott. 

-Édes élet, érted élek!- sóhajtottam vigyorogva, majd magamra húztam a takarómat.

Mielőtt elaludtam, a telefonom sms-t jelzett, Harrytől. "Édes élet, érted élek" 

"Ez már megint figyel?" 

4. Fejezet - Női vágyak

Kedves drága olvasóim! Immár elérkeztünk a 4. Fejezethez. :) 22 rendszeres olvasóval büszkélkedhetem, ami eszméletlen boldogsággal tölt el! <3 De egy dolog miatt szomorú vagyok! :( Az előző részhez nem kaptam egyetlen egy komit sem és ez elkeserítő. Nem akarom azt csinálni, mint ahogy már más blogokon is láttam, hogy 4-5 komi után jön az új rész, mert szerintem az teljesen uncorrekt. Ha igazi író vagy, nem csak a kommentek miatt írsz, hanem saját magad miatt is, a lelked miatt és kiadod ami a szívedben van. De ettől független tényleg jól este pár biztató szó <3 Remélem, elnyeri ez a rész is  tetszéseteket és gyűlünk a FB csoportban is. Jó olvasást! xoxo 

Harry kezei közt álltam, mint egy bábú és csak meredtem a keményen tomboló tömegre. De egy lány nem táncolt. Zoe. "Vajon miért nem csinálja azt mint a többi és miért nem issza le magát, mint az összes tróger ebben a buliban?"

-Ismerkedj!- bökött meg Harry.

-A társadalom szemeteivel nem szándékozom szóba állni!- szóltam mérgesen. 

Harry erősen megmarkolta a derekam ezzel fájdalmat okozva nekem, arcomra kiültek érzéseim. 

-Harry ez fáj!- próbáltam rá hatni tekintettemmel. 

-Ne nevezd így a barátaimat.- nézett keményen. -Kuss és ismerkedj!- utasított még erősebben tartva.

-Harry ezzel fájdalmat okozol nekem, nem érted?- nyögtem halkan szemeibe.

-Magadnak kerested a bajt!- szólt, majd ellökött magától és a tömegbe indult.

"Igaza van én álltam vele szóba, én feküdtem vele, oda adtam magam neki, engedtem, hogy kihasználjon!" 

Nem tehettem mást, körbe néztem, el voltam veszve. "Talán Zoe normális lehet." gondoltam majd a lány felé indultam, egy kedves mosolyt magamra öltve. 

-És hány éves vagy?- kezdtem el az ismerkedést. 

-20.- válaszolt barátságtalanul. "Az előbb még kedvesnek tűnt." 

-Ha így állunk, én nem erőltetem.- szóltam halkan majd vissza felé indultam. 

-Figyelj bocs. Nem akartam bunkó lenni. Csak nem úgy vagyok itt mint a többiek.- mondta és kezdett feloldódni.

-Remélem jól értelek.- ráztam meg a fejem. -Jack nem enged el!- néztem határozottan szemeibe és az asztalnak támaszkodtam. 

A lány elfordult és remegni kezdett. Személy szerint rettentően megijedtem. Ilyet még sosem láttam. Valamitől rettentően fél. "Segítenem kell!" súgta egy hang a fejemben. 

-Zoe, mi a gond? Zoe kérlek mond el.- 

A remegő lány könnyes szemekkel az enyémbe bámult és halkan szólt. 

-16 éves korom óta fogva tart!- Zoe szemeiből könnycseppek kezdtek hullani, rettentő fájdalmát, én is éreztem a belsőmben. Sokkolt a története. Nem is ismerem, de már szeretem és meg akarom védeni. Ezt nem lehet megcsinálni. Ilyen dolgokra csak a szörnyek képesek. Tudtam, hogy Zoe más. -Kérlek, segíts!- nézett rám, sminkje elmosódott a sírástól. 

Odabújtam hozzá, majd amilyen szorosan csak tudtam megöleltem. 

-Ígérem vigyázni fogok rád. Egy nap kiszabadulunk mind a ketten.- súgtam a fülébe. 

-Na nézzenek oda, össze is ismerkedtek!- szólt Jack, Harry oldalán állva. 

-Örülök, hogy hozzád hasonlóra találtál!- nevetett Harry.

-Hogy hogy a rohadt életbe lehettek ennyire eszméletlenül szemétláda szívtelen gyökerek?- szidtam őket. 

-Nem mondj ilyet!-súgta oda Zoe. 

-Igaza van!-mondta Jack és a mellkasa alatt összekulcsolta a kezét. -Zoe már ismer minket!-vigyorgott. -Ha csúnyán beszélsz velünk, csúnyán bánunk veled!- 

"Engem ugyan nem fognak elhallgattatni!" 

-Akkor Harryt rosszul ismered, drága Jack.- vigyorogtam és elé álltam. 

-Ugyanis Harryt porig aláztam a házunkban.- bújtam bele az arcába, majd Harryre vigyorogtam. 

-Mi?- nézett rám értetlenül.-

-Ezt nem kellett volna.- sziszegett Harry a fogai közt. 

Harry megrántotta a vállam, maga után húzott. A tömegben hánykolódtam, de húzott maga után. 

-A rohadt életbe, nem akarlak bántani, de basszus, kussolj be!- mérgelődött. 

-Nem bírod elviselni az igazságot?- vigyorogtam az arcába. 

Harry megütött. Nem ez volt az első, hogy megcsap az arcomon. Fájt, az ütés nyoma. Ezt nem teheti meg egy lánnyal, főleg velem. Nem játékszer vagyok, hanem élőlény, aki érez és normálisan akar élni, mint az összes tinédzser és semmitől sem félni. 

-Harry?!- néztem rá fájdalmas tekintettel.

-Mondtam, hogy kussolsz.. de te nem tartottad be és pofáztál az egyik haveromnak. Ezért megfizetsz, drágaságom.- 

Nekem tolta testét, majd ajkaiba harapott. 

-Tudom, hogy nem csak a testemhez vonzódsz!- haraptam ajkaimba.

Mindketten ajkainkat harapdáltuk és egymás arcába szuszogtunk. Rettentően izgatott lettem. "Hülye agy!" 

Harry kezét a combomra tette majd a fekete rövid ruhámat felfelé kezdte húzni. 

-Harry!- nyögtem, majd a számmal az övéire tapadtam. 

Egyszerűen azok az ajkak megragadják a fantáziám és nem tudok ellene mit tenni. Egyik pillanatban gyűlölöm Harryt másikban mindenem oda adnám neki. Gyűlölöm ezt az érzést. 

A forró csókok közt észre sem vettem, hogy Harry már felhúzta a ruhám és alul csak a bugyi takar. Nem akarom itt. Nem akarom Harryt kielégíteni. Mégis vágyom rá. 

-Nem akarom!- hazudtam, megtörve csókunkat. 

-Hmm, odalent ezt nem így érzem, édes!- lenyúlt a bugyimhoz és végighúzta az ujját az érzékeny pontomon. 

Lehúztam a ruhám és nyögtem. 

-Akkor sem akarom!- vágtam a szemeihez. 

-Miért hazudsz?- kacsintott. 

Megforgattam a szemem majd eltoltam magamtól és vissza akartam szaladni Zoehoz, de Harry visszatartott. 

-Nehogy azt hidd, hogy az van amit te akarsz!- vigyorgott. 

-De tudom, hogy képes vagyok olyat kihozni belőled, amit más lányok nem!- kacsintottam. 

Harry felnyögött és a plafonra nézett. -Látod, már most is bepiszkoltam a fantáziád.- Lenyúltam a nadrágjához és végigsimítottam férfiasságán közben vigyorra gördült a szám 

-Elgyengülsz Styles, elgyengülsz.- hajtogattam egymás után. Szórakozásomat folytatni akartam, de Zoe hátulról megrántotta a vállam. 

-Azt hittem, te tényleg velem leszel és segítesz!- 

-Zoe sajnálom, ne haragudj, csak elfogott a vágy, de én nem kedvelem Harryt semmi ilyesmi.-

-Hazudhatsz is!- vigyorgott Harry.

Jack eközben Harryt magával húzta az egyik sarokba majd beszélni kezdtek eddig én ott maradtam Zoe-val. 

-Ne értsd félre, nem akarok Harrytől semmit!- "Leah, nem tudod, hogy mit akarsz.. beszélek össze vissza!" -De benned is bennem is van a női vágy, ami ellen nem tudsz semmit tenni!-

-Belőlem Jack kiverte az összes női vágyat. Nem vágyom férfira. El akarok menekülni. Gyűlölöm!- 

-De tőlem ne várd el, hogy ne legyen bennem semmi vonzódás Harry iránt!- magyaráztam. 

-Jó. Zárjuk le. Szia!- mondta sietősen majd elviharzott a tömegben. Utána akartam menni, de semmi értelme nem lett volna. Harry felé vettem az irányt, aki még mindig Jackkel beszélgetett. 

-Harry?!- szóltam hozzá kedvesen. 

-Hmm?- nézett rám érdeklődően. 

-Szeretnék hazamenni!- még mindig erősködtem fenntartani a cuki hangom. 

Jack barátságtalanul nézett rám, majd Harryre. Vártam a választ, de nem kaptam. Csak bámult és állt egy helyben. "Ennek meg mi baja?" 

-Harry?- néztem továbbra kérdően. 

-Majd nemsoká.- 

Néztem mind a két srácra akik nem szóltak egymáshoz semmit csak álltak és bámultak.

-Ez most jó?- néztem rájuk. 

Kezdtem magam úgy érezni, mint egy 3 éves a felnőttek közt. 

-Jót fogtál ki, Styles.- szólalt meg Jack. 

Értetlenül néztem rá. 

-Indulunk haza!- szólt Harry majd maga után húzott. Semmi búcsúzás Jacktől, senkitől csak mentünk és az ajtóban megálltunk. 

-Még egyszer ne csinál ezt!- fenyegetett ujjával. 

-Már megint mit csináltam? Te dugdosod olyan helyre az ujjad, ahova nem szabadna!- bosszankodtam. 

Harry csak nevetett és elindult a kocsi felé majd beültünk mind a ketten és a combomra helyezte kezét. 

-Kocsiban csináltad már?- 

A kérdés hallatán megállt a lélegzetem, nagyot nyeltem. 

-Azt hiszem, még nem!-  

Harry beindította a járművet, majd elhajtott a ház elől. Ismeretlen környéken jártunk. Az volt az érzésem.. "Most megtudom milyen a kocsiban csinálás" 

Megérkeztünk egy elhagyatott utcába ami eszméletlenül félelmetes volt. 

-Bevetted a tablettád?- 

-Be!- vágtam rá. De lehet nem pont ez volt a legmegfelelőbb válasz. 

-Minden egyes elhibázott szavadért, egy lökést kapsz!- ejtette ki száján a szavakat közben harapdálta ajkait. A fantáziám máris rossz utakra tévedt és elkezdtem ugyan azt, amit azelőtt Harry haverjánál. 

Harry a nyakamra tapasztotta ajkait. az egyik kezét a combjaim közé helyezte, majd szívni kezdte. A nyakam próbáltam úgy forgatni, hogy ne férjen hozzá, de teljesen felesleges volt. 

Harry kezét feljebb és feljebb csúsztatta még el nem jutott a bugyimig és azon keresztül menve belém vezette 1 ujját.. Halk nyögéseket váltott ki belőlem, élveztem és még többet akartam. Próbáltam úgy mozogni, hogy az ujja egy kört írjon le bennem. A 2. ujját is csatlakoztatta majd a harmadikat is. Izgatottabb lettem.

-Szeretkezz velem!- kiejtettem ezt a két szót ajkaimon. Bűnös vagyok. Ezt még meg fogom bánni, de nem érdekel akarom, ebben biztos vagyok. 

3. Fejezet - Elgyengülök...

Szerbusztok egyetlen olvasóim. Egyszerűen rettentően sajnálom, hogy csak most tudok új részt hozni, de ugye itt volt a félév és mindenki tanult. Immár 15 rendszeres olvasóval büszkélkedhetem, ami el nem hiszitek mekkora örömet okoz nekem <3 Meghoztam a 3. Fejezetet ami remélem majd úgyszintén elnyeri a tetszéseteket és kapok pár kommentet és gyűlünk még többen. Nem jártatom tovább a számat, jó olvasást és csatlakozzatok a FB csoporthoz. :) Leah xoxo

Harry nyögve feltápászkodott a padlóról, szájából vér ömlött ki. A sérült részhez kapott, letörölte kezével megnézte majd az arcomra kente. 

-Enyém vagy, fog fel végre.- mondta vigyorogva, fogai pirosak voltak a vértől. 

-Felőlem itt vigyoroghatsz, de az előbb is eltiportalak, szóval...- sóhajtottam majd hátra néztem Louisra. 

Harry derekamnál fogva magához rántott, véres foltok keletkeztek a ruháimon az övétől.

Louis ijedten kapott utánam és próbált kiszabadítani Harry kezei közül. 

-Hagyd Louis!- szóltam hangosan. 

Harry közel hajolt, majd én is így tettem. Halkan súgtam.

-Ha kell ezerszer is eltiporlak, te nyomoronc.- 

Hümmögött Harry majd a számra tapasztotta övéit, nem engedve szorításán. A vér fémes íze undorodú arckifejezést váltott ki belőlem, de vissza csókoltam, hisz "Annyira jól csókol, ellenállhatatlan." Mindig elkábít, ha megcsókol. Nem tudom miért van, de olyan érzés mintha szeretnének. Nem tudok ellenkezni, teljesen elfelejtkezem magamról.
 Harry elvált a számtól, újra a való életben éreztem magam, majd arcon csaptam. 

-Látod, Leah? Nem tudsz nekem ellenállni. Imádod, ahogy csókollak, imádod az érintéseim. Akár hogy próbálkozol, engem akarsz.- vigyorgott még mindig közel hozzám.

Nem tudtam mondataira válaszolni, csak nagyot nyeltem és eltoltam magamtól. "Leah, te akkora egy hülye, miért nem ellenkezel sosem?!" 

Elfordult és kisétált az ajtón. 

-Louis, üss meg!- szóltam hozzá fordulva. 

-Leah, mi a franc ütött beléd, hogy csak így hagyod magad megcsókolni, miután összevered?-

-Louis, fogalmam sincs, egyszerűen olyan mintha másvilágba kerülnék. Nem tudom miért!- 

A sírás kerülgetett a mondataim után, de vissza tartottam a kövér könnyeimet. 

Mi van ebben a srácban ami annyira megfogja a belsőm? Halálra rémisztett, kihasznált, nem lehetek miatta nyugodt.. 

A gondolkozás után, eldöntöttem, hogy el megyek futni és próbálok mindent kiverni a fejemből, egyébként is a reggeleimet futással szoktam kezdeni, hátha lenyugszom. 
A szobám még mindig kísérteties volt, féltem bemenni. "Leah, erős vagy, nem félsz semmitől." suttogtam magamban a biztató szavakat.
Nagy nehezen bementem, majd a szekrénybe nyúltam és elővettem magamnak pár sportos cuccot majd magamra öltöttem. 
-Nem jössz velem?- kérdeztem Louis.
-Lusta vagyok.- rántotta meg a vállát. 
-Te bajod, kövér maradsz.-
Ez elvileg vicc lett volna, de nem nevetett rajta.
-Te tényleg nem veszed Harryt komolyan?- mondta és szánalommal nézett rám. 
-Basszus Louis, ne húzz már fel! Én vagyok itt a legnagyobb "áldozata" ennek a történetnek és még te kérdezel ilyeneket tőlem? Annyit akartam, hogy egy kicsit nevess, de ha nem akkor szevasz!- intettem a kezemmel és kiszaladtam az ajtón. 
-De Leah!- 
"Kösz szépen Louis, még jobban felhúztál"
Imádok futni, minden feszültséget ki tudok benne adni, Louisra gondoltam még gyorsabban szaladtam. Hogy gondolhatja, hogy engem nem érdekel ez a Harry sztori? Idióta. 
A környéken mindig szívesen futok, ismerősökkel barátokkal találkozom, amiktől boldog leszek és még jobban kikapcsolódom. Az egyik sarkon fordultam befelé mikor véletlen beleszaladtam valakibe.
-Jajj, elnézést ne haragudj!-mentegetőztem.
Mikor felnéztem láttam Harrynek azt a retardált vigyorgó fejét, "Szuper, még futás közben sem lehet nyugtom tőle".
-Mit keresel te erre, szépség?- kérdezte vigyorogva.
-Tudod, formában akarom tartani magam, futok.- néztem arogánsan.
-Lazulj már el bébi, mi bajod van?- 
-Te vagy a bajom.- 
Mit sem törődve szavaimmal mondta tovább.
-Ma este lesz egy buli és eljössz velem.-jelentette ki.
-Harry, te komolyan nem hallod amit mondok? Nem akarok veled menni sehova semmikor soha.- kezdtem ideges lenni.
-Figyelj, leszarom! Minden haveromnak van csaja és nem akarok úgy elmenni, hogy nekem nincs senkim, hisz én bárkit megkaphatok.- vigyorgott egy perverz mosollyal az arcán.

Megforgattam a szemeim majd nagyot sóhajtottam. 

-Pff..- puffogtam. "Annyira rohadtul igaza van, de annyira vissza akarok neki szólni." 

-Szóval elakadt a szavad, édesem?- emelte meg az állam. -7-re legyél kész!- utasított, majd gyors csókot nyomott az ajkaimra, amit letöröltem és undorral néztem rá. 

Harry csak nevetett majd eltűnt az utcában. 

"Szuper, este mehetek egy buliba amit tuti nem fogom élvezni" 

Futottam tovább a gyönyörű lakott részen. Annyira szép itt minden és ilyen emberek élnek, fiatalok, akik ilyen szörnyűségekre képesek mint Harry. Olyan helyes srác lenne, miért nem lehet normális agya? Minden lány akit ismerek belé van zúgva, ezek szerint nem tudják, hogy milyen Harry, még nem kezdett ki velük. De miért nem, hisz ő maga mondta, hogy mindenkit megkaphat?!

A sok gondolkodásban és futásban kezdtem kifulladni, majd megálltam, hogy sétálva menjek tovább, úgy is mindjárt hazaérek. 

Lustán nyitottam be az ajtón, Louis épp a konyhában volt. 

-Merre voltál ilyen sokáig?- nézett rám aggódóan. 

-Arra futottam amerre szoktam és összefutottam Harryvel.- vonta vállat. 

-És? Bántott?- 

-Nem, csak ma elvisz egy buliba.- 

-És el mész vele?

-Talán tehetek mást?- néztem rá kérdően majd felvontam a vállam. 

Felmentem a szobámba, még mindig féltem, de talán már egy kicsit nyugodtabb voltam. Elővettem mindent ami a fürdéshez kellett és zuhanyozni indultam. 

*Később*

Nem volt kedvem Harryvel elmenni sehova, legszívesebben a plüssmacimmal néztem volna a kedvenc sorozatom.
 Elővettem a legrövidebb fekete ruhámat majd magamra öltöttem. 

Nem akarom, de még is bennem van az a vágy, hogy lenyűgözzem Harryt.

 Az említett személy nemsoká 7 óra után befutott, majd csengetés nélkül, vagy bármi nélkül bejött a házunkba. 

-Hmm.- hümmögött az orra alá, erősen végigmérve a fejtetőmtől a talpamig. 

Louison kisebb fajta féltékenységet láttam, de nem tudom miért. Régebben meleg érzelmeket tápláltam iránta, rettentően szerelmes voltam belé, minden porcikám belebizsergett ha hozzám ért, de talán ez mára már elmúlt. Neki mindig volt barátnője, szörnyen éreztem magam minden egyes este mikor hallottam, hogy Louis és barátnője olyan dolgot végzett, ami nem kiskorúaknak való és én még csak 16 éves voltam. Mára felnőttem, elfelejtettem ezek a szörnyű dolgokat. De tessék itt áll előttem egy gonosz ember, aki ki akar használni és megkeseríteni az életem minden egyes boldogan töltött pillanatát.

Harry kihúzott a kocsihoz a kabátommal a kezembe majd beültetett az anyósülésre. 

-A barátnőm vagy, 1 hónapja járunk.. a többit majd mondom én!-magyarázta Harry miközben beindította a kocsiját, hangos kipufogó hangot nyerve ezzel az autóból. 

-Hová megyünk?- kérdeztem halkan, nem Harry szemeibe nézve. 

-Az egyik haverom házához.- válaszolt hidegen. 

Bólintottam majd a kocsi ablakán kifelé bámulva töltöttem el a hátralévő időt. 

Mikor odaértünk kiszálltam a kocsiból, lehúztam a fekete ruhámat, majd felvettem a kabátomat, eddigre Harry mellém ért. 

-Akkor tiszta minden?- kérdezte, majd megfogta az arcom és hosszasan megcsókolta az ajkaimat. 

Vigyorgott majd egyik kezét a fenekemre helyezte én átkaroltam a derekát és így tértünk be a buli helyszínére. Még csak fél 8 van, de már mindenki "party hard" hangulatban van. Harryvel furakodtunk a testek között, hogy egyenesen a konyhába érjünk a haverjaihoz és a piákhoz. 

-Szevasztok.- köszönt Harry a haverjainak egy jellegzetes kézfogással. Mondhatom.. nagyon menő. -Ő itt a barátnőm, Leah.- mutatott a többi srác felé és a barátnőik felé. 

Én nem ezek közé való vagyok. A srácok csajai lepukkant ribancoknak néztek ki, akiket az utcán lehet felszedni, nem hűek senkihez, egy éjszakára kiváltható náluk egy jegy és ennyi. 

-Szia Leah, Jack vagyok mutatkozott be két puszival. Bemutatta a barátnőjét Zoe-t akkor volt még Luke, Sam és Zack. Ők is bemutatták a ribanc barátnőiket. "És Harry ezekkel barátkozik, hát elhányom magam." 

Harry leült a bárpultnál egy székre és a lábai közé hívott, aminek eleget tettem. 

-Jó kislány.- súgta a fülembe. -Eddig jól viselkedsz.- belemarkolt a fenekembe, ajkait az enyémre tapasztotta, ismét elgyengültem a csókja alatt és nem voltam magamnál. 

2. Fejezet - Mostantól minden megváltozik

Szerbusztok Drágáim! Köszönöm szépen a kommenteket és a rendszeres olvasói feliratkozásotokat is, most rettentő boldog vagyok, hogy egyre többen leszünk. Nos szerintem eléggé érdekesre sikerült ez a rész, de nem tudom, hogy tetszeni fog-e majd nektek, de minden esetre is remélem. Ebben a részben, láthatjátok, hogy a félénk lányoknak is időnként kinyílik a szája és nem hagyják magukat! :)) Ne felejtsetek el csatlakozni a FB csoportba jelentkezni. Jó olvasást nektek, puszi, Leah xoxo

Csak figyeltem a papírdarabot, mozdulatlanná válva. 
Percekig állhattam lefagyott arccal az ágyam mellett, mikor Louis benyitott az ajtómon.
-Leah, Leah itt vagy?- integetett előttem az kezével.
-Louis. Félek.- suttogtam halkan még mindig a padlót bámulva, üreges tekintettel. 
-Mi? Mi az?- kérdezte értetlen tekintettel és a papírdarabra tekintett.
Kezébe nyomtam a cetlit. 
"Örökké az enyém leszel. -Styles " olvasta fel hangosan az üzenetet. 
-Ezt mikor adta neked?- kérdezte majd megrázott mert még mindig nem voltam magamnál, kisebb fajta sokk ért. 
-Itt találtam az ágyamon..- suttogtam. 
Louis értetlen tekintettel nézett szét a szobámba, az ablakom nyitva volt, csak egy kisebb
szellő mozgatta a függönyt. 
-Elmondtad neki, hogy hol lakunk?- nézett rám értetlenül. 
-Dehogy! Nem is beszélgettünk sokat.- 
-Akkor értem. Hagytad, hogy megkapja amit akar és otthagyott magadra.- egyre idegesebb lett. 
Most így visszahallva, eléggé megalázó. Engedtem egy férfinak, hogy csak úgy megdugjon. "De hé, nem mindig kell ezt komolyan csinálni, nem? Csak szórakozás!" 
-De, Louis! Mi nem akartunk ismerkedni, csak egy jó estét és ennyi!- 
-De Leah, nem érted, hogy ő nem olyan mint a megszokott. Ő nem fog hagyni téged. Ha leírta, hogy örökké az övé leszel, harcolni fog érted.. Bármit megtesz, hogy az legyen amit ő akar. Egy nyomorék, aki abban leli az örömét, hogy nőkkel "játszik"- magyarázta és az ujjaival már majdnem kikaparta a szemem. -És tudom, hogy te ebbe a srácba bele fogsz szeretni!- 
-Nem, nem fogok!- tiltakoztam. 
-Ismerlek, Leah! Olyan könnyen szerelmes tudsz lenni, főleg ilyen szemetekbe. De nem akarom, hogy megint neked fájjon. Értsd meg, ott a buliban is, csak miattad mondtam mindent. Te vagy a mindenem Leah, nem akarlak elveszíteni. Egyetlen húgom vagy!- elhalkult a hangja, szorosan megölelt majd könnycseppek indultak útjaikra mindkettőnk szemeiből, ezzel egymás ruháját áztatva. 
-Szeretlek, Louis!- fúrtam még jobban arcom a vállába.  -Sajnálom, hogy mindig csalódást okozok, de...- 
-Psst.. Nem tehetsz róla, hogy ennyire gyönyörű vagy és mindegyik pasi magának akar!- mosolygott. 
-Miért nem lehet mindegyik srác olyan mint te, nagyon szeretlek Tommo.- 
-De most mennem kell, lefekszem,  majd mindent megoldunk ha felkeltél. Elintézem Harryt, ígérem!- mondta határozottan és egyedül hagyott a sötét szobában. 
"Miért nem hallgatsz sosem a bátyádra, Leah? Megint egy rohadt nagy bajba keverted magad!" 
Felvettem a pizsamámat, körbe vettem magam plüss állatokkal a fejemre húztam a takarómat és álmot erőltettem szemeimre. 
Az ablakom nyitva hagytam.. megijedtem, hogy itt bárki bejöhet. Mikor kibújtam a sötét takaró alól egy halvány alakot tekintettem meg az ablakban. Elsikítva magam kirohantam a szobámból, át Louishoz. Egyszerűen úgy megijedtem, mint talán még soha. Mintha csak az ördögöt láttam volna.
-Louis, Louis, Louis uram isten Louis!- ordibáltam és ráztam, hogy keljen fel.
-Szellemet láttál, vagy mi van?- dörzsölte a szemét.
-Louis, Harry ott volt a szobámba, a nyitott ablaknál. Louis, Louis nagyon félek. Nézd meg, ő volt az, biztos vagyok benne.- hadartam rettegve. 
-Mi? Biztos vagy benne?- csodálkozott és a szobám felé indult. 
-Igen!- remegtem. 
Louis besietett a szobámban azonban az ablakban nem volt semmi. Az árnyak futkároztak a függönyön, ahogy a szél fújta a fa ágait, és annak árnyéka rávetődött. 
-Nem csak álmodtad, vagy árnyékot láttál?- kérdezte Louis. 
-Nem, Louis. Ő volt az.- magyaráztam az igazam. 
Louis nem szólt semmi csak a szemeibe bámult, majd az ágyra. 
-Nézd meg az ágyad!- utasított. 
Odamentem az ágyamhoz, nem tudtam mit akarhat ezzel, de rájöttem.
Következő üzenet: "Leah, Louis nem tud megakadályozni, hogy megszerezzelek! Enyém voltál egy este. De ha akarom, enyém leszel száz vagy akár ezer este is, mert ÉN irányítok! Jól láttad, az a sötét alak én voltan, ne félj, nem foglak bántani, csak akkor ha nem azt teszed, amit én akarok! Csók, bébi -Styles x" 
Hangosan olvastam az üzenetet, ismét megdermedve. Ezúttal a bátyám, akiben minden reményem volt, nem tudott megszólalni. Néztünk egymás szemébe a sötét szobában. Az a dolog, hogy nem tudom, hogy itt van e a szobámba még, vagy már elment, halálra rémisztett. Figyel még? Vagy most egy pillanatra nyugodt lehetek? Itt van a szobában? Vagy esetleg a házban, valamelyik szobában, vagy padláson, vagy a pincékben? A gondolatok csak cikáztak a fejemben, mikor rettentő erősen elkezdtem remegni. Louis odaszaladt és megölelt. 
-Ha kell, megölöm!- suttogta. 
-Félek Louis, ez az ember, nem ember, hanem szörny. Ezek után, hogy tudja, hol lakom, bejön a szobámba, hogy lehetnék nyugodt?- 
-Hallottad, amit az előbb mondtam!- egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra, amivel próbált megnyugtatni. 
-Ma aludj velem!- mondta és maga után húzott. 
Elsétáltunk a sötét folyosón, amíg az ő szobájáig el nem értünk. A folyosó nem volt rideg még is annak tűnt. Félelmetesek voltak az árnyékok. "Megígérem magamnak, hogy nem fog tönkretenni egy férfi." 
-Louis, megoldódik minden?- kérdeztem miközben lefeküdtem az ágyba. 
-Persze!-
Óvatosan mellém feküdt, majd magunkra húzta a takarót, a fejemet a vállára hajtottam és próbáltam elaludni, ismét.
-Bárcsak mindenkinek ilyen csodálatos bátyja lenne, mint nekem!- suttogtam majd lehunytam a szemem. 
Nem tudtam aludni, csak Harry járt az eszembe és az, hogy nem fogok belé szeretni. 
*
Kezdett kivilágosodni, reggel 6 volt. Nem valami sokat aludtam, szinte semmit. 
Indultam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy reggeli, erős kávét.
 Lépteket hallottam a lépcsőn, azt gondoltam, hogy Louis az. De nem ő volt. 
-A tegnap esti kis reakciód után nem gondoltam volna, hogy így le mersz jönni egyedül a konyhába.- jött lefelé Harry halál nyugodtan a lépcsőn. 
-Ne gyere közelebb, egy szörnyeteg vagy!- 
-És még hozzám is mersz szólni?! Nem is vagy te olyan félénk, amilyennek gondoltalak.- vigyorgott és egyre közelebb jött hozzám, hátrálni kezdtem.
-Miért nem húzol el a rákba innen? Miért én kellek neked?- mondtam sötét íriszeibe nézve. 
-Nekem nem te kellesz. Hanem a tested!- nézett rajtam végig, majd meg akar fogdosni, de elugrottam előle. 
-Rajtam kívül, rengeteg lánynak van ilyen teste, sőt nagyobb melle, nekem nincs szép alakom.- 
-De, gyönyörű alakod van!- mondta és beleharapott az alsó ajkaiba. -Magaménak akarom, meg akarom fogni, azt akarom, hogy senki más ne érjen hozzá csak én!- engem bámulva ejtette ki ezeket a mondatokat. 
-Te beteg vagy!- hátráltam. 
-Hiába tiltakozol, tudom, hogy te is akarsz engem. A sötétségben imádtad, hogy a testrészeink egymáshoz surlódnak.- 
Csak figyeltem az ajkait, ahogy a szavakat kiejti rajta, majd közelebb hajolt hozzám, nekinyomott a pultnak, a száját hozzá tapasztotta az enyémnek és óvatosan a nyelvével próbált befurakodni a számba. "Leah, mi van veled? Térj észhez, neked nem ő kell! Belé fogsz szeretni!" suttogta az egyik hang a fejembe. 
De nem tudom, hogy miért nem tudok neki ellent állni. Csak csókol és csókol és annyira jól csinálja, hogy oda vagyok érte.

-Leah, te meg mi a jó francot csinálsz?- ordibált le Louis a lépcsőről. 

Harry óvatosan elhúzódott a számtól, a nyálunkat lenyalta a szájáról, majd Louis felé fordult. 

-Csókolózunk, de tudod, hogy megy ez!- röhögött. -Megmondtam, hogy én irányítok! A húgodat is behálóztam, ahogy az előző csajod, és ha akarom elcseszhetem az egész életedet is!- szólt arogánsan. 

A mondatai felidegesítettek, majd elé álltam.  

-Mégsem volt akkora a hatás!- miután ezt kimondtam, akkorát oda rúgtam a gyenge pontjához, hogy összerogyott a földön és a lábam előtt hevert. 

-Most én irányítok!- oldalról is belé rúgtam. -Mit képzelsz, hogy félelemben akarsz minket tartani?- belé rúgtam a másik oldalról.
Belemarkoltam a hajába és annál fogva felhúztam a fejét.

-Rossz döntés, hogy a bátyámat ki akarok készíteni. Nem érdekel, hogy engem kínzol, de őt hagyd ki ebből. Nekem ő a mindenem. És fogd fel Styles, nem kaphatsz meg mindent amit akarsz.- elengedtem a haját, a feje a padlón dobbant, fájdalmat okozva saját magának. 

-Ezt még megkeserülöd!- suttogta nyöszörgő hangon. -Engem egy nő nem alázhat meg.- 

-Már megtettem!- mondtam vigyorogva. 

-De szart se értél el vele, ettől még jobban feldühítettél, és szexi vagy, mikor azt hiszed, nyeregben vagy, csak ez sajnos nem így van. Még jobban akarlak!- nyögött a fájdalomtól. 

1. Fejezet - Örökké

Sziasztok! Megérkeztem az első fejezettel, ami *kezdjük elölről az egész sztorit* rész lesz. Lehet lesz benne pár dolog, ami nem érthető, például ami idézőjelben van, vagyis "Ezt jól el cseszted Leah" ez az, mikor a szereplő vagyis Leah, magában beszél. Ebben a részben megismerkedhettek a főszereplőkkel. Köszönöm akik feliratkoztak a blogomra és még kommentet is írtak. Jó olvasást! Leah xoxo Ja és egy utolsó.. Louis Leah tesója de a vezetéknevük azért nem egy, mert csak féltestvérek, gondoltam ezt tisztázom! :) x

Hajnali 2 lehetett a bátyámmal még mindig a buliban voltunk. Személy szerint nem így terveztem az estémet. 18 évesen nem egyedül kellene ülnöm egy asztalnál.
Tekintgettem minden felé, egyszerűen eluntam már az életem. De éreztem, hogy figyel valaki, ami kissé zavart. "De végre, valaki felfigyel rám!"

Egyre jobban figyelt, egyre izgatottabb lettem. Próbáltam felvenni a rossz kislány pozíciómat és belekortyoltam az italomba. Egyre többet tekingettem a srácra, próbáltam neki jelezni, "Basszus gyere már ide, olyan helyes vagy". De a pasizás sosem volt az erősségem. Elfordultam, mintha nem érdekelne a jelenléte, mert őszintén meguntam, hogy itt jelezgetek neki és nem veszi a lapot.

-Szia, leülhetek?-
"Ez az Leah, végre valamit jól csináltál, idejött. Most ne szúrd el!" 

-Öhm, szia persze!- dobtam egy mosolyt és megint eltekintettem a táncoló tömegre.
-Megtudhatom, hogy hogy hívnak?- kérdezte mély hangon és odahajolt hozzám. 

-Leah, Leah Dobrev.- mosolyogtam. "Ahjj, Leah ezekkel a hülye mosolyokkal mindent elrontasz" -És téged, hogy hívnak?- 

-Harry Styles vagyok.- mosolygott. -Új vagy? Ezen a helyen még sosem láttalak!-
-Itt még nem jártam. Egy megszokott helyem van és mindig oda szoktam menni. De új év, új hely.- 

-Értem. Van pasid?- 

"Uhh, Leah vigyázz ezzel a pasival.. hamar kitér a lényegre"

-Most nincs. Neked csajod?- kérdeztem a lényegre térve. 

-Nincs.- vigyorgott. 

"Szabad pálya, nem veszíthetek semmit." 

-Iszol valamit?- kérdezte. 

-Ha meghívsz.- vigyorogtam.

-Mit kérsz?- 

-Rendelj nekem!- 

Hozott két whiskey-t, megittuk. Egyre jobban kezdtünk összehangolódni. Egyre több ital. Még is csak jól alakul ez az este. 

Közelebb húzódott hozzám, szájával rátapadt a nyakamra, óvatosan szívni kezdte. Halkan felnyögtem. A jobb kezével a pólóm alá nyúlt, simogatni kezdte a hasam. Hangosabban felnyögtem, de alig lehetett hallani a nagy zajtól.

-Feljössz hozzám?- kérdezte vigyorogva mikor elhajolt a nyakamtól.

-Öhm, gondolom.-válaszoltam bizonytalanul sötét zöld szemeibe bámulva. 

Maga után húzott az izzadt testek között, testét néha megvilágították a disco fényei, így legalább láttam, hogy hol megyünk. 

Valaki hátulról elrántott Harrytől. 

-Hová mész?- szólt a bátyám.

-El.Vele.-mutattam Harryre.

-Takarodj el, Styles.-szólt oda a bátyám.

-Kuss, Tomlinson. Rád senki se kíváncsi.- 

-Ti ismeritek egymást?- kérdeztem a két személyre tekintve.

-Kikezdett a csajommal.-mondta Louis. 

-Ez igaz?- néztem Harryre.

-Ahan, de ez most tök mind egy.- 

-Húzz el, Harry, Leah-nak vannak érzései, nem úgy mint neked.-

"Szuper, a bátyám megint megakadályozta, hogy jól érezzem magam" 

-De kérlek, Louis, had menjek el.- 

-Nem!- 

-Hát akkor nem ma, de egy nap megdugom.- vágta az arcába Harry Louis-nak. 

Kirántottam a kezem Harryéből és futni kezdtem a sötét utcában. Harry tényleg szemétnek tűnik, de még is annyira szexi. Szaladtam, ennyire megalázó helyzetben még sosem voltam. Úgy éreztem, nem lohol utánam senki, bementem egy sötét zsákutcába és lecsúsztam a földre. 

-Gyűlöllek, Louis!- mondtam halkan a könnyeimnek utat engedve. 

Végre valaki foglalkozna velem és ezt is megakadályozta a testvérem. Lehet, csak meg akar védeni, talán igaza lehet. Oldalra tekintettem és láttam valakit a sötétben sétálni. 

-Harry, te vagy az?- kiabáltam.

-Leah?- szólt vissza egy hang a sötétségből. 

-Harry, kérlek gyere ide!- 

Sétált a sötétben, mintha csak egy démont láttam volna. Lehajolt hozzám a földre majd magához húzott. 

-Mit keresel itt, kislány?- mormogott a nyakamba majd csókolni kezdte. 

-Rosszul éreztem magam.- mondtam halkan, átéreztem amit csinál. 

Harry lassan a pólóm alá csúsztatta egyik kezét, simogatni kezdett. Minden egyes érintésébe beleremegtem. Elkezdtem ugyan azt, amit ő. Becsúsztattam a ruhadarab alá a kezem és lehúztam róla.

-Biztos vagy benne?- 

Csak bólintottam, Harry kibújtatott a felsőmből és a földre dobva a saját ruhája mellé. Kigombolta a nadrágom, majd lehúzta az. Beleakaszkodva a nadrágjába kigomboltam a ruhadarabot és az alsógatyájával együtt lehúztam. Végigmértem Harry és elismerésem kép egy "Hmm" szócskát durmoltam el az orrom alatt. A lábaim közé csúsztatta kezeit.

-Ugorj!- utasított. 

Harry félrehúzta a bugyim, már nedves voltam ezért könnyen belém csusszant. Halkan nyögtem, fájt. 

-Ugye, nem vagy szűz?- kérdezte és nyögött egyet.

-Nem.- mondtam határozottan. 

Harry csókolni kezdett és mozogni bennem. Halk nyögéseimmel próbáltam még jobban izgatni, az ujjaim a göndör tincsei közé csúsztattam. 

-Még..- nyögtem halkan. 

Harry erősebben lökött, annyira, hogy a hátam már dörzsölte a fal. 

-Harry..- 

Minden mozdulatommal, nyögésemmel, sóhajommal, szavammal azon voltam, hogy őt kielégítsem. Próbáltam nem kimutatni, hogy még csak kezdő vagyok. Az egész utcát a mi nyögéseink töltötték be. 

Egyszerre elélveztünk és a földre estünk. Egymást ölében próbáltuk kiegyenlíteni a lélegzetvételünket. 

-Mennem kell, Leah!- mondta Harry és felállt. 

-Ne, még ne kérlek!- húztam vissza a kezénél fogva. 

-Most megyek, de megígérem, még látjuk egymást.- csókot nyomott az ajkaimra. 

Felvette az alsóját, majd a nadrágját. "Ne nézz oda, Leah." Halkan sóhajtottam, mikor Harry nevetni kezdett. 

-Vissza fogod kapni, Styles.-

Csak nevetett, lehajolt és szájon csókolt.

-Viszlát. Dobrev.- mosolygott és eltűnt a sötét utcában.

Összekaptam a ruháimat felöltöztem és hazaindultam. Gondolkodni kezdtem. 

Bevettem ma a tablettám? Egy pillanatra belém állt az ideg, hogy "Basszus Leah, ne hogy teherbe ess!" De ekkor eszembe jutott, hogy igen is bevettem. Nemsokára hazaértem. Louis már otthon volt, aggódó tekintetével nézett rám. 

-Hol voltál, halálra izgultam magam!- 

-Nem kellett volna!- szóltam neki félvárról. 

-Állj meg.- közelebb hajolt hozzám és megszagolt. -Szex szagod van!- mondta undorral.

-Dehogy is, honnan veszed?- próbáltam hazudni. 

-Ne hazudj, tudom, hogy lefeküdtél Harryvel.- 

-Nem..dehogy.. nem!- tiltakoztam. 

-Most végképp kinyírom!- mondta és ökölbe szorította a kezeit. 

Felszaladtam a szobámba megijedtem Louistól. Egy cetlit találtam az ágyamon amin az állt: "Örökké az enyém leszel -Styles x"

Megijedtem. Hogy került ide Harry és honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy ez a szobám? Hogy lehetséges ez?