Porológus

Üdv! Egy újabb Fanfictionnal jelentkeznék. Gondolom, ismeritek a "Dark" című irományt. Na az enyém kicsit hasonlítana rá, de persze nem akarok koppintani és semmi ilyesmi. A blogom egy félénk lányról szól, aki mégis szereti a szórakozást és imád a legjobb barátjával bulizni. Szokásos estének indul az egész, de egy srác a képbe kerül. Üldözni fogja. El akarja rabolni. Csak magának akarja a lányt. De a lány ellenkezik csak boldog akar végre lenni. Békében akar élni a családjával, barátaival. De a fiú nem hagyja békén. Megkeseríti a lány életét. De mi van, ha a lány egy idő után, kezd meleg érzelmeket táplálni a srác iránt?
Talán meg is szereti, miután a srác olyan sok fájdalmat okozott neki?
Ha kíváncsi vagy, csak iratkozz fel, és olvass. :)

xoxo Leah.
Egy kis ízelítő a blogból, *előretekintés*

-Harry, kérlek, engedj el.- kérleltem és próbáltam kiszabadulni mereven tartó kezei közül.

-Nem!- mondta határozottan, szorosabban tartott.

-Miért csinálod ezt velem, miért gyűlölsz ennyire, tette valami rosszat? Engedj el!-
-Te nem tettél semmit, velem van a baj.- suttogta mély hangon. 

-Akkor miért bántasz?- próbáltam visszatartani a könnyeimet és nem kimutatni, mennyire fáj ez az egész.

-Fogd be, csak csókolj meg.- rám erőltette az ajkait és csak tartott és tartott míg feladta a testem. 

A karjaiban gyenge voltam, nem ért semmit az erőm. Nem csókoltam vissza, próbáltam zárva tartani az ajkaim.
-Engedd, hogy normálisan megcsókoljalak!- mondta haragosan.
-Nem akarom.. engedj el.. kérlek..- kérleltem, utat engedve a könnyeimnek. 
-Ne sírj, nem hatsz meg.- 
Sírni kezdtem a könnyeim hullottak, ő csak tartotta az arcom és erősen csókolta. Pár perc után engedtem, a bejutást, nem tehettem mást. Nyelve égette az enyémet, még mindig sírtam. Tudom, akár mit teszek, nem lesz velem kedvesebb. Egész csókolózásunk alatt csak sírtam, kezei az arcomon eláztak a könnyeimtől. Megszakította a csókunkat, maga után húzott a sötét utcán, majd átette kezét a vállam felett, védelmezés kép. Az az érzés, hogy nem tudok megszökni, el kell viselnem amit csinál. Nem lehetek nyugodt egy pillanatban sem. Gyűlölöm őt. Ő is gyűlöl, tudom, csak nem mondja meg, hogy miért. 
-Hová viszel?- kérdeztem félénken.
-Haza. Hozzátok.-
-De este van, nem jöhetsz fel!- tiltakoztam. 
-Tudom. Nem is akartam.- 
Ilyenkor a gyűlöletem mindig felold egy kicsit. Utálom, tiszta szívemből, de valami még is van benne, ami megfog. Nem tudom mit érzek, gyűlölöm, de talán kicsit mást is érzek.
Mikor hazaértünk, csak be akartam menni a szobámba és sírni.
-Nem mész el ilyen könnyen.- mondta és visszahúzott. -Csókolj meg!- utasított.
-Nem akarom.- 
Harry magához húzott, majd szorosan fogott és az ajkaimra tapasztotta száját és vissza csókoltam. 
Az ajtón előtt voltunk, a combjaim közé nyúlt, felemelt és az ajtónak dőlt a hátam, úhy támaszkodtam, csókolóztunk tovább, egyre vadabbul.
Letett a földre, elengedte a combjaimat. A homlokaink egymásnak támasztva pihentettük.
Harry elfordult, én pedig az ajtó felé vettem az irányt.
-Leah, figyelj!- szólt utánam. -Szeretlek!- mondta halkan. 
Meglepődve csuktam be magam mögött az ajtót, felsiettem a szobámba. 
Mivel csak egyedül vagyok itthon, visszatértem a szokásos esti teendőimhez. Bementem a fürdőszobába, elővettem a pengét és vágásokat ejtettem magamon. 

"Sosem lehetek boldog" mondtam magamban, majd vágást ejtettem a karomon. Sírni kezdtem, Harry miért teszi ezt velem? Össze vágdosom magam egy fiú miatt. Vérzett a kezem, a lábam. A telefonomért nyúltam és a hátteremet néztem, amit Harry állított be rajta. Néztem, pislogás nélkül, majd ordítottam.. Miért csinálod ezt velem, Harry Styles? Mit ártottam neked? Miért nem engeded, hogy boldog legyek? Vagy ha gyűlölsz, mond meg miért? Ma miért mondtad azt, hogy szeretsz? Hogy veled van a baj? Miért hagysz kétségekben? Gyűlöllek, Harry Styles gyűlöllek!
Megmostam a kezeim és a lábam a vértől. Belenéztem a tükörbe, láttam az elmosódott arcfestékem. "Törődj bele Leah, depressziós vagy, tönkretettek, egy életre. Szánalmas vagy, hogy nem tudsz megszabadulni tőle." A gondolatoktól, már teljesen becsavarodtam.
-Meg akarok halni!- mondtam halkan, majd bele vágtam ököllel a tükörbe. A tárgy összetört. A kezem szörnyen néz ki. "Ezt tetted magaddal, ezt tették veled!" 

Feltakarítottam a fürdőszobába, lefürödtem. Lefeküdtem aludni, a kezemben ékeskedő szilánkokkal. 

*Reggel*

Hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon.

-Gyere!- kiabáltam ki.
Azt hittem, hogy a tesóm az, de nem. 

-Reggelt, kisribanc.- mondta vigyorogva.

-Te tettél azzá, rohadj meg.- mondtam halkan. -Örülök, hogy most már a reggeleimet is tönkreteszed!- 

-Mi lett a kezeddel?- érdeklődött, majd a fájó pontra helyezte a kezét.

-Semmi, nem érdekes. Amúgy, hirtelen törődsz velem?- mondtam gúnyosan. 

-Ezzel be megyünk a kórházba!- mondta, mintha nem hallotta volna, amit mondok. -Öltözz!- mondta majd leült az ágy szélére.
Az egyik kezem szinte használhatatlan. "De jó, Harry segítségére szorulok"
-Segítesz?- 

-Miben?- vigyorgott rám.
-Felöltözni!- 

-Meg se kellett volna kérdezned.- vigyorgott.

Minden ruhám ott volt a kanapén, szóval csak fel kellett venni, kivéve fehérnemű. 

Odamentem a fiókom elé, kihúztam és elővettem egy melltartót.
Harry ott állt a kanapé előtt, szemben álltunk, mikor levettem a pólóm, semmi nem fedte a felsőtestem. 

Harry hümmögött és vigyorgott mikor végigmérte a testem.
-Ne hogy csináltass velük valamit, így pont tökéletesek!- nevetett.
-Kussolj Harry, inkább segíts!-
Felvettem, ő pedig összekapcsolta. Rám adta a pólóm, végigsimított a hasamon, ami kisebb bizsergést váltott ki belőlem. Majd a nadrágot is rám adta és összegombolta. 

A telefonomat magamhoz kaptam és indultam le a lépcsőn. 

-Gyere, Styles. 

Beültünk a kocsiba, nem terveztem, hogy szólok Harryhez, bámultam kifelé az az ablakon, figyeltem a madarakat, de eszembe jutott egy kérdés.
-Harry, miért mondtad tegnap este, hogy szeretlek..?-