2. Fejezet - Mostantól minden megváltozik

Szerbusztok Drágáim! Köszönöm szépen a kommenteket és a rendszeres olvasói feliratkozásotokat is, most rettentő boldog vagyok, hogy egyre többen leszünk. Nos szerintem eléggé érdekesre sikerült ez a rész, de nem tudom, hogy tetszeni fog-e majd nektek, de minden esetre is remélem. Ebben a részben, láthatjátok, hogy a félénk lányoknak is időnként kinyílik a szája és nem hagyják magukat! :)) Ne felejtsetek el csatlakozni a FB csoportba jelentkezni. Jó olvasást nektek, puszi, Leah xoxo

Csak figyeltem a papírdarabot, mozdulatlanná válva. 
Percekig állhattam lefagyott arccal az ágyam mellett, mikor Louis benyitott az ajtómon.
-Leah, Leah itt vagy?- integetett előttem az kezével.
-Louis. Félek.- suttogtam halkan még mindig a padlót bámulva, üreges tekintettel. 
-Mi? Mi az?- kérdezte értetlen tekintettel és a papírdarabra tekintett.
Kezébe nyomtam a cetlit. 
"Örökké az enyém leszel. -Styles " olvasta fel hangosan az üzenetet. 
-Ezt mikor adta neked?- kérdezte majd megrázott mert még mindig nem voltam magamnál, kisebb fajta sokk ért. 
-Itt találtam az ágyamon..- suttogtam. 
Louis értetlen tekintettel nézett szét a szobámba, az ablakom nyitva volt, csak egy kisebb
szellő mozgatta a függönyt. 
-Elmondtad neki, hogy hol lakunk?- nézett rám értetlenül. 
-Dehogy! Nem is beszélgettünk sokat.- 
-Akkor értem. Hagytad, hogy megkapja amit akar és otthagyott magadra.- egyre idegesebb lett. 
Most így visszahallva, eléggé megalázó. Engedtem egy férfinak, hogy csak úgy megdugjon. "De hé, nem mindig kell ezt komolyan csinálni, nem? Csak szórakozás!" 
-De, Louis! Mi nem akartunk ismerkedni, csak egy jó estét és ennyi!- 
-De Leah, nem érted, hogy ő nem olyan mint a megszokott. Ő nem fog hagyni téged. Ha leírta, hogy örökké az övé leszel, harcolni fog érted.. Bármit megtesz, hogy az legyen amit ő akar. Egy nyomorék, aki abban leli az örömét, hogy nőkkel "játszik"- magyarázta és az ujjaival már majdnem kikaparta a szemem. -És tudom, hogy te ebbe a srácba bele fogsz szeretni!- 
-Nem, nem fogok!- tiltakoztam. 
-Ismerlek, Leah! Olyan könnyen szerelmes tudsz lenni, főleg ilyen szemetekbe. De nem akarom, hogy megint neked fájjon. Értsd meg, ott a buliban is, csak miattad mondtam mindent. Te vagy a mindenem Leah, nem akarlak elveszíteni. Egyetlen húgom vagy!- elhalkult a hangja, szorosan megölelt majd könnycseppek indultak útjaikra mindkettőnk szemeiből, ezzel egymás ruháját áztatva. 
-Szeretlek, Louis!- fúrtam még jobban arcom a vállába.  -Sajnálom, hogy mindig csalódást okozok, de...- 
-Psst.. Nem tehetsz róla, hogy ennyire gyönyörű vagy és mindegyik pasi magának akar!- mosolygott. 
-Miért nem lehet mindegyik srác olyan mint te, nagyon szeretlek Tommo.- 
-De most mennem kell, lefekszem,  majd mindent megoldunk ha felkeltél. Elintézem Harryt, ígérem!- mondta határozottan és egyedül hagyott a sötét szobában. 
"Miért nem hallgatsz sosem a bátyádra, Leah? Megint egy rohadt nagy bajba keverted magad!" 
Felvettem a pizsamámat, körbe vettem magam plüss állatokkal a fejemre húztam a takarómat és álmot erőltettem szemeimre. 
Az ablakom nyitva hagytam.. megijedtem, hogy itt bárki bejöhet. Mikor kibújtam a sötét takaró alól egy halvány alakot tekintettem meg az ablakban. Elsikítva magam kirohantam a szobámból, át Louishoz. Egyszerűen úgy megijedtem, mint talán még soha. Mintha csak az ördögöt láttam volna.
-Louis, Louis, Louis uram isten Louis!- ordibáltam és ráztam, hogy keljen fel.
-Szellemet láttál, vagy mi van?- dörzsölte a szemét.
-Louis, Harry ott volt a szobámba, a nyitott ablaknál. Louis, Louis nagyon félek. Nézd meg, ő volt az, biztos vagyok benne.- hadartam rettegve. 
-Mi? Biztos vagy benne?- csodálkozott és a szobám felé indult. 
-Igen!- remegtem. 
Louis besietett a szobámban azonban az ablakban nem volt semmi. Az árnyak futkároztak a függönyön, ahogy a szél fújta a fa ágait, és annak árnyéka rávetődött. 
-Nem csak álmodtad, vagy árnyékot láttál?- kérdezte Louis. 
-Nem, Louis. Ő volt az.- magyaráztam az igazam. 
Louis nem szólt semmi csak a szemeibe bámult, majd az ágyra. 
-Nézd meg az ágyad!- utasított. 
Odamentem az ágyamhoz, nem tudtam mit akarhat ezzel, de rájöttem.
Következő üzenet: "Leah, Louis nem tud megakadályozni, hogy megszerezzelek! Enyém voltál egy este. De ha akarom, enyém leszel száz vagy akár ezer este is, mert ÉN irányítok! Jól láttad, az a sötét alak én voltan, ne félj, nem foglak bántani, csak akkor ha nem azt teszed, amit én akarok! Csók, bébi -Styles x" 
Hangosan olvastam az üzenetet, ismét megdermedve. Ezúttal a bátyám, akiben minden reményem volt, nem tudott megszólalni. Néztünk egymás szemébe a sötét szobában. Az a dolog, hogy nem tudom, hogy itt van e a szobámba még, vagy már elment, halálra rémisztett. Figyel még? Vagy most egy pillanatra nyugodt lehetek? Itt van a szobában? Vagy esetleg a házban, valamelyik szobában, vagy padláson, vagy a pincékben? A gondolatok csak cikáztak a fejemben, mikor rettentő erősen elkezdtem remegni. Louis odaszaladt és megölelt. 
-Ha kell, megölöm!- suttogta. 
-Félek Louis, ez az ember, nem ember, hanem szörny. Ezek után, hogy tudja, hol lakom, bejön a szobámba, hogy lehetnék nyugodt?- 
-Hallottad, amit az előbb mondtam!- egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra, amivel próbált megnyugtatni. 
-Ma aludj velem!- mondta és maga után húzott. 
Elsétáltunk a sötét folyosón, amíg az ő szobájáig el nem értünk. A folyosó nem volt rideg még is annak tűnt. Félelmetesek voltak az árnyékok. "Megígérem magamnak, hogy nem fog tönkretenni egy férfi." 
-Louis, megoldódik minden?- kérdeztem miközben lefeküdtem az ágyba. 
-Persze!-
Óvatosan mellém feküdt, majd magunkra húzta a takarót, a fejemet a vállára hajtottam és próbáltam elaludni, ismét.
-Bárcsak mindenkinek ilyen csodálatos bátyja lenne, mint nekem!- suttogtam majd lehunytam a szemem. 
Nem tudtam aludni, csak Harry járt az eszembe és az, hogy nem fogok belé szeretni. 
*
Kezdett kivilágosodni, reggel 6 volt. Nem valami sokat aludtam, szinte semmit. 
Indultam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy reggeli, erős kávét.
 Lépteket hallottam a lépcsőn, azt gondoltam, hogy Louis az. De nem ő volt. 
-A tegnap esti kis reakciód után nem gondoltam volna, hogy így le mersz jönni egyedül a konyhába.- jött lefelé Harry halál nyugodtan a lépcsőn. 
-Ne gyere közelebb, egy szörnyeteg vagy!- 
-És még hozzám is mersz szólni?! Nem is vagy te olyan félénk, amilyennek gondoltalak.- vigyorgott és egyre közelebb jött hozzám, hátrálni kezdtem.
-Miért nem húzol el a rákba innen? Miért én kellek neked?- mondtam sötét íriszeibe nézve. 
-Nekem nem te kellesz. Hanem a tested!- nézett rajtam végig, majd meg akar fogdosni, de elugrottam előle. 
-Rajtam kívül, rengeteg lánynak van ilyen teste, sőt nagyobb melle, nekem nincs szép alakom.- 
-De, gyönyörű alakod van!- mondta és beleharapott az alsó ajkaiba. -Magaménak akarom, meg akarom fogni, azt akarom, hogy senki más ne érjen hozzá csak én!- engem bámulva ejtette ki ezeket a mondatokat. 
-Te beteg vagy!- hátráltam. 
-Hiába tiltakozol, tudom, hogy te is akarsz engem. A sötétségben imádtad, hogy a testrészeink egymáshoz surlódnak.- 
Csak figyeltem az ajkait, ahogy a szavakat kiejti rajta, majd közelebb hajolt hozzám, nekinyomott a pultnak, a száját hozzá tapasztotta az enyémnek és óvatosan a nyelvével próbált befurakodni a számba. "Leah, mi van veled? Térj észhez, neked nem ő kell! Belé fogsz szeretni!" suttogta az egyik hang a fejembe. 
De nem tudom, hogy miért nem tudok neki ellent állni. Csak csókol és csókol és annyira jól csinálja, hogy oda vagyok érte.

-Leah, te meg mi a jó francot csinálsz?- ordibált le Louis a lépcsőről. 

Harry óvatosan elhúzódott a számtól, a nyálunkat lenyalta a szájáról, majd Louis felé fordult. 

-Csókolózunk, de tudod, hogy megy ez!- röhögött. -Megmondtam, hogy én irányítok! A húgodat is behálóztam, ahogy az előző csajod, és ha akarom elcseszhetem az egész életedet is!- szólt arogánsan. 

A mondatai felidegesítettek, majd elé álltam.  

-Mégsem volt akkora a hatás!- miután ezt kimondtam, akkorát oda rúgtam a gyenge pontjához, hogy összerogyott a földön és a lábam előtt hevert. 

-Most én irányítok!- oldalról is belé rúgtam. -Mit képzelsz, hogy félelemben akarsz minket tartani?- belé rúgtam a másik oldalról.
Belemarkoltam a hajába és annál fogva felhúztam a fejét.

-Rossz döntés, hogy a bátyámat ki akarok készíteni. Nem érdekel, hogy engem kínzol, de őt hagyd ki ebből. Nekem ő a mindenem. És fogd fel Styles, nem kaphatsz meg mindent amit akarsz.- elengedtem a haját, a feje a padlón dobbant, fájdalmat okozva saját magának. 

-Ezt még megkeserülöd!- suttogta nyöszörgő hangon. -Engem egy nő nem alázhat meg.- 

-Már megtettem!- mondtam vigyorogva. 

-De szart se értél el vele, ettől még jobban feldühítettél, és szexi vagy, mikor azt hiszed, nyeregben vagy, csak ez sajnos nem így van. Még jobban akarlak!- nyögött a fájdalomtól. 

1. Fejezet - Örökké

Sziasztok! Megérkeztem az első fejezettel, ami *kezdjük elölről az egész sztorit* rész lesz. Lehet lesz benne pár dolog, ami nem érthető, például ami idézőjelben van, vagyis "Ezt jól el cseszted Leah" ez az, mikor a szereplő vagyis Leah, magában beszél. Ebben a részben megismerkedhettek a főszereplőkkel. Köszönöm akik feliratkoztak a blogomra és még kommentet is írtak. Jó olvasást! Leah xoxo Ja és egy utolsó.. Louis Leah tesója de a vezetéknevük azért nem egy, mert csak féltestvérek, gondoltam ezt tisztázom! :) x

Hajnali 2 lehetett a bátyámmal még mindig a buliban voltunk. Személy szerint nem így terveztem az estémet. 18 évesen nem egyedül kellene ülnöm egy asztalnál.
Tekintgettem minden felé, egyszerűen eluntam már az életem. De éreztem, hogy figyel valaki, ami kissé zavart. "De végre, valaki felfigyel rám!"

Egyre jobban figyelt, egyre izgatottabb lettem. Próbáltam felvenni a rossz kislány pozíciómat és belekortyoltam az italomba. Egyre többet tekingettem a srácra, próbáltam neki jelezni, "Basszus gyere már ide, olyan helyes vagy". De a pasizás sosem volt az erősségem. Elfordultam, mintha nem érdekelne a jelenléte, mert őszintén meguntam, hogy itt jelezgetek neki és nem veszi a lapot.

-Szia, leülhetek?-
"Ez az Leah, végre valamit jól csináltál, idejött. Most ne szúrd el!" 

-Öhm, szia persze!- dobtam egy mosolyt és megint eltekintettem a táncoló tömegre.
-Megtudhatom, hogy hogy hívnak?- kérdezte mély hangon és odahajolt hozzám. 

-Leah, Leah Dobrev.- mosolyogtam. "Ahjj, Leah ezekkel a hülye mosolyokkal mindent elrontasz" -És téged, hogy hívnak?- 

-Harry Styles vagyok.- mosolygott. -Új vagy? Ezen a helyen még sosem láttalak!-
-Itt még nem jártam. Egy megszokott helyem van és mindig oda szoktam menni. De új év, új hely.- 

-Értem. Van pasid?- 

"Uhh, Leah vigyázz ezzel a pasival.. hamar kitér a lényegre"

-Most nincs. Neked csajod?- kérdeztem a lényegre térve. 

-Nincs.- vigyorgott. 

"Szabad pálya, nem veszíthetek semmit." 

-Iszol valamit?- kérdezte. 

-Ha meghívsz.- vigyorogtam.

-Mit kérsz?- 

-Rendelj nekem!- 

Hozott két whiskey-t, megittuk. Egyre jobban kezdtünk összehangolódni. Egyre több ital. Még is csak jól alakul ez az este. 

Közelebb húzódott hozzám, szájával rátapadt a nyakamra, óvatosan szívni kezdte. Halkan felnyögtem. A jobb kezével a pólóm alá nyúlt, simogatni kezdte a hasam. Hangosabban felnyögtem, de alig lehetett hallani a nagy zajtól.

-Feljössz hozzám?- kérdezte vigyorogva mikor elhajolt a nyakamtól.

-Öhm, gondolom.-válaszoltam bizonytalanul sötét zöld szemeibe bámulva. 

Maga után húzott az izzadt testek között, testét néha megvilágították a disco fényei, így legalább láttam, hogy hol megyünk. 

Valaki hátulról elrántott Harrytől. 

-Hová mész?- szólt a bátyám.

-El.Vele.-mutattam Harryre.

-Takarodj el, Styles.-szólt oda a bátyám.

-Kuss, Tomlinson. Rád senki se kíváncsi.- 

-Ti ismeritek egymást?- kérdeztem a két személyre tekintve.

-Kikezdett a csajommal.-mondta Louis. 

-Ez igaz?- néztem Harryre.

-Ahan, de ez most tök mind egy.- 

-Húzz el, Harry, Leah-nak vannak érzései, nem úgy mint neked.-

"Szuper, a bátyám megint megakadályozta, hogy jól érezzem magam" 

-De kérlek, Louis, had menjek el.- 

-Nem!- 

-Hát akkor nem ma, de egy nap megdugom.- vágta az arcába Harry Louis-nak. 

Kirántottam a kezem Harryéből és futni kezdtem a sötét utcában. Harry tényleg szemétnek tűnik, de még is annyira szexi. Szaladtam, ennyire megalázó helyzetben még sosem voltam. Úgy éreztem, nem lohol utánam senki, bementem egy sötét zsákutcába és lecsúsztam a földre. 

-Gyűlöllek, Louis!- mondtam halkan a könnyeimnek utat engedve. 

Végre valaki foglalkozna velem és ezt is megakadályozta a testvérem. Lehet, csak meg akar védeni, talán igaza lehet. Oldalra tekintettem és láttam valakit a sötétben sétálni. 

-Harry, te vagy az?- kiabáltam.

-Leah?- szólt vissza egy hang a sötétségből. 

-Harry, kérlek gyere ide!- 

Sétált a sötétben, mintha csak egy démont láttam volna. Lehajolt hozzám a földre majd magához húzott. 

-Mit keresel itt, kislány?- mormogott a nyakamba majd csókolni kezdte. 

-Rosszul éreztem magam.- mondtam halkan, átéreztem amit csinál. 

Harry lassan a pólóm alá csúsztatta egyik kezét, simogatni kezdett. Minden egyes érintésébe beleremegtem. Elkezdtem ugyan azt, amit ő. Becsúsztattam a ruhadarab alá a kezem és lehúztam róla.

-Biztos vagy benne?- 

Csak bólintottam, Harry kibújtatott a felsőmből és a földre dobva a saját ruhája mellé. Kigombolta a nadrágom, majd lehúzta az. Beleakaszkodva a nadrágjába kigomboltam a ruhadarabot és az alsógatyájával együtt lehúztam. Végigmértem Harry és elismerésem kép egy "Hmm" szócskát durmoltam el az orrom alatt. A lábaim közé csúsztatta kezeit.

-Ugorj!- utasított. 

Harry félrehúzta a bugyim, már nedves voltam ezért könnyen belém csusszant. Halkan nyögtem, fájt. 

-Ugye, nem vagy szűz?- kérdezte és nyögött egyet.

-Nem.- mondtam határozottan. 

Harry csókolni kezdett és mozogni bennem. Halk nyögéseimmel próbáltam még jobban izgatni, az ujjaim a göndör tincsei közé csúsztattam. 

-Még..- nyögtem halkan. 

Harry erősebben lökött, annyira, hogy a hátam már dörzsölte a fal. 

-Harry..- 

Minden mozdulatommal, nyögésemmel, sóhajommal, szavammal azon voltam, hogy őt kielégítsem. Próbáltam nem kimutatni, hogy még csak kezdő vagyok. Az egész utcát a mi nyögéseink töltötték be. 

Egyszerre elélveztünk és a földre estünk. Egymást ölében próbáltuk kiegyenlíteni a lélegzetvételünket. 

-Mennem kell, Leah!- mondta Harry és felállt. 

-Ne, még ne kérlek!- húztam vissza a kezénél fogva. 

-Most megyek, de megígérem, még látjuk egymást.- csókot nyomott az ajkaimra. 

Felvette az alsóját, majd a nadrágját. "Ne nézz oda, Leah." Halkan sóhajtottam, mikor Harry nevetni kezdett. 

-Vissza fogod kapni, Styles.-

Csak nevetett, lehajolt és szájon csókolt.

-Viszlát. Dobrev.- mosolygott és eltűnt a sötét utcában.

Összekaptam a ruháimat felöltöztem és hazaindultam. Gondolkodni kezdtem. 

Bevettem ma a tablettám? Egy pillanatra belém állt az ideg, hogy "Basszus Leah, ne hogy teherbe ess!" De ekkor eszembe jutott, hogy igen is bevettem. Nemsokára hazaértem. Louis már otthon volt, aggódó tekintetével nézett rám. 

-Hol voltál, halálra izgultam magam!- 

-Nem kellett volna!- szóltam neki félvárról. 

-Állj meg.- közelebb hajolt hozzám és megszagolt. -Szex szagod van!- mondta undorral.

-Dehogy is, honnan veszed?- próbáltam hazudni. 

-Ne hazudj, tudom, hogy lefeküdtél Harryvel.- 

-Nem..dehogy.. nem!- tiltakoztam. 

-Most végképp kinyírom!- mondta és ökölbe szorította a kezeit. 

Felszaladtam a szobámba megijedtem Louistól. Egy cetlit találtam az ágyamon amin az állt: "Örökké az enyém leszel -Styles x"

Megijedtem. Hogy került ide Harry és honnan tudta, hogy itt lakom? Hogy ez a szobám? Hogy lehetséges ez?