2. Fejezet - Mostantól minden megváltozik

Szerbusztok Drágáim! Köszönöm szépen a kommenteket és a rendszeres olvasói feliratkozásotokat is, most rettentő boldog vagyok, hogy egyre többen leszünk. Nos szerintem eléggé érdekesre sikerült ez a rész, de nem tudom, hogy tetszeni fog-e majd nektek, de minden esetre is remélem. Ebben a részben, láthatjátok, hogy a félénk lányoknak is időnként kinyílik a szája és nem hagyják magukat! :)) Ne felejtsetek el csatlakozni a FB csoportba jelentkezni. Jó olvasást nektek, puszi, Leah xoxo

Csak figyeltem a papírdarabot, mozdulatlanná válva. 
Percekig állhattam lefagyott arccal az ágyam mellett, mikor Louis benyitott az ajtómon.
-Leah, Leah itt vagy?- integetett előttem az kezével.
-Louis. Félek.- suttogtam halkan még mindig a padlót bámulva, üreges tekintettel. 
-Mi? Mi az?- kérdezte értetlen tekintettel és a papírdarabra tekintett.
Kezébe nyomtam a cetlit. 
"Örökké az enyém leszel. -Styles " olvasta fel hangosan az üzenetet. 
-Ezt mikor adta neked?- kérdezte majd megrázott mert még mindig nem voltam magamnál, kisebb fajta sokk ért. 
-Itt találtam az ágyamon..- suttogtam. 
Louis értetlen tekintettel nézett szét a szobámba, az ablakom nyitva volt, csak egy kisebb
szellő mozgatta a függönyt. 
-Elmondtad neki, hogy hol lakunk?- nézett rám értetlenül. 
-Dehogy! Nem is beszélgettünk sokat.- 
-Akkor értem. Hagytad, hogy megkapja amit akar és otthagyott magadra.- egyre idegesebb lett. 
Most így visszahallva, eléggé megalázó. Engedtem egy férfinak, hogy csak úgy megdugjon. "De hé, nem mindig kell ezt komolyan csinálni, nem? Csak szórakozás!" 
-De, Louis! Mi nem akartunk ismerkedni, csak egy jó estét és ennyi!- 
-De Leah, nem érted, hogy ő nem olyan mint a megszokott. Ő nem fog hagyni téged. Ha leírta, hogy örökké az övé leszel, harcolni fog érted.. Bármit megtesz, hogy az legyen amit ő akar. Egy nyomorék, aki abban leli az örömét, hogy nőkkel "játszik"- magyarázta és az ujjaival már majdnem kikaparta a szemem. -És tudom, hogy te ebbe a srácba bele fogsz szeretni!- 
-Nem, nem fogok!- tiltakoztam. 
-Ismerlek, Leah! Olyan könnyen szerelmes tudsz lenni, főleg ilyen szemetekbe. De nem akarom, hogy megint neked fájjon. Értsd meg, ott a buliban is, csak miattad mondtam mindent. Te vagy a mindenem Leah, nem akarlak elveszíteni. Egyetlen húgom vagy!- elhalkult a hangja, szorosan megölelt majd könnycseppek indultak útjaikra mindkettőnk szemeiből, ezzel egymás ruháját áztatva. 
-Szeretlek, Louis!- fúrtam még jobban arcom a vállába.  -Sajnálom, hogy mindig csalódást okozok, de...- 
-Psst.. Nem tehetsz róla, hogy ennyire gyönyörű vagy és mindegyik pasi magának akar!- mosolygott. 
-Miért nem lehet mindegyik srác olyan mint te, nagyon szeretlek Tommo.- 
-De most mennem kell, lefekszem,  majd mindent megoldunk ha felkeltél. Elintézem Harryt, ígérem!- mondta határozottan és egyedül hagyott a sötét szobában. 
"Miért nem hallgatsz sosem a bátyádra, Leah? Megint egy rohadt nagy bajba keverted magad!" 
Felvettem a pizsamámat, körbe vettem magam plüss állatokkal a fejemre húztam a takarómat és álmot erőltettem szemeimre. 
Az ablakom nyitva hagytam.. megijedtem, hogy itt bárki bejöhet. Mikor kibújtam a sötét takaró alól egy halvány alakot tekintettem meg az ablakban. Elsikítva magam kirohantam a szobámból, át Louishoz. Egyszerűen úgy megijedtem, mint talán még soha. Mintha csak az ördögöt láttam volna.
-Louis, Louis, Louis uram isten Louis!- ordibáltam és ráztam, hogy keljen fel.
-Szellemet láttál, vagy mi van?- dörzsölte a szemét.
-Louis, Harry ott volt a szobámba, a nyitott ablaknál. Louis, Louis nagyon félek. Nézd meg, ő volt az, biztos vagyok benne.- hadartam rettegve. 
-Mi? Biztos vagy benne?- csodálkozott és a szobám felé indult. 
-Igen!- remegtem. 
Louis besietett a szobámban azonban az ablakban nem volt semmi. Az árnyak futkároztak a függönyön, ahogy a szél fújta a fa ágait, és annak árnyéka rávetődött. 
-Nem csak álmodtad, vagy árnyékot láttál?- kérdezte Louis. 
-Nem, Louis. Ő volt az.- magyaráztam az igazam. 
Louis nem szólt semmi csak a szemeibe bámult, majd az ágyra. 
-Nézd meg az ágyad!- utasított. 
Odamentem az ágyamhoz, nem tudtam mit akarhat ezzel, de rájöttem.
Következő üzenet: "Leah, Louis nem tud megakadályozni, hogy megszerezzelek! Enyém voltál egy este. De ha akarom, enyém leszel száz vagy akár ezer este is, mert ÉN irányítok! Jól láttad, az a sötét alak én voltan, ne félj, nem foglak bántani, csak akkor ha nem azt teszed, amit én akarok! Csók, bébi -Styles x" 
Hangosan olvastam az üzenetet, ismét megdermedve. Ezúttal a bátyám, akiben minden reményem volt, nem tudott megszólalni. Néztünk egymás szemébe a sötét szobában. Az a dolog, hogy nem tudom, hogy itt van e a szobámba még, vagy már elment, halálra rémisztett. Figyel még? Vagy most egy pillanatra nyugodt lehetek? Itt van a szobában? Vagy esetleg a házban, valamelyik szobában, vagy padláson, vagy a pincékben? A gondolatok csak cikáztak a fejemben, mikor rettentő erősen elkezdtem remegni. Louis odaszaladt és megölelt. 
-Ha kell, megölöm!- suttogta. 
-Félek Louis, ez az ember, nem ember, hanem szörny. Ezek után, hogy tudja, hol lakom, bejön a szobámba, hogy lehetnék nyugodt?- 
-Hallottad, amit az előbb mondtam!- egy gyengéd puszit nyomott a homlokomra, amivel próbált megnyugtatni. 
-Ma aludj velem!- mondta és maga után húzott. 
Elsétáltunk a sötét folyosón, amíg az ő szobájáig el nem értünk. A folyosó nem volt rideg még is annak tűnt. Félelmetesek voltak az árnyékok. "Megígérem magamnak, hogy nem fog tönkretenni egy férfi." 
-Louis, megoldódik minden?- kérdeztem miközben lefeküdtem az ágyba. 
-Persze!-
Óvatosan mellém feküdt, majd magunkra húzta a takarót, a fejemet a vállára hajtottam és próbáltam elaludni, ismét.
-Bárcsak mindenkinek ilyen csodálatos bátyja lenne, mint nekem!- suttogtam majd lehunytam a szemem. 
Nem tudtam aludni, csak Harry járt az eszembe és az, hogy nem fogok belé szeretni. 
*
Kezdett kivilágosodni, reggel 6 volt. Nem valami sokat aludtam, szinte semmit. 
Indultam a konyhába, hogy csináljak magamnak egy reggeli, erős kávét.
 Lépteket hallottam a lépcsőn, azt gondoltam, hogy Louis az. De nem ő volt. 
-A tegnap esti kis reakciód után nem gondoltam volna, hogy így le mersz jönni egyedül a konyhába.- jött lefelé Harry halál nyugodtan a lépcsőn. 
-Ne gyere közelebb, egy szörnyeteg vagy!- 
-És még hozzám is mersz szólni?! Nem is vagy te olyan félénk, amilyennek gondoltalak.- vigyorgott és egyre közelebb jött hozzám, hátrálni kezdtem.
-Miért nem húzol el a rákba innen? Miért én kellek neked?- mondtam sötét íriszeibe nézve. 
-Nekem nem te kellesz. Hanem a tested!- nézett rajtam végig, majd meg akar fogdosni, de elugrottam előle. 
-Rajtam kívül, rengeteg lánynak van ilyen teste, sőt nagyobb melle, nekem nincs szép alakom.- 
-De, gyönyörű alakod van!- mondta és beleharapott az alsó ajkaiba. -Magaménak akarom, meg akarom fogni, azt akarom, hogy senki más ne érjen hozzá csak én!- engem bámulva ejtette ki ezeket a mondatokat. 
-Te beteg vagy!- hátráltam. 
-Hiába tiltakozol, tudom, hogy te is akarsz engem. A sötétségben imádtad, hogy a testrészeink egymáshoz surlódnak.- 
Csak figyeltem az ajkait, ahogy a szavakat kiejti rajta, majd közelebb hajolt hozzám, nekinyomott a pultnak, a száját hozzá tapasztotta az enyémnek és óvatosan a nyelvével próbált befurakodni a számba. "Leah, mi van veled? Térj észhez, neked nem ő kell! Belé fogsz szeretni!" suttogta az egyik hang a fejembe. 
De nem tudom, hogy miért nem tudok neki ellent állni. Csak csókol és csókol és annyira jól csinálja, hogy oda vagyok érte.

-Leah, te meg mi a jó francot csinálsz?- ordibált le Louis a lépcsőről. 

Harry óvatosan elhúzódott a számtól, a nyálunkat lenyalta a szájáról, majd Louis felé fordult. 

-Csókolózunk, de tudod, hogy megy ez!- röhögött. -Megmondtam, hogy én irányítok! A húgodat is behálóztam, ahogy az előző csajod, és ha akarom elcseszhetem az egész életedet is!- szólt arogánsan. 

A mondatai felidegesítettek, majd elé álltam.  

-Mégsem volt akkora a hatás!- miután ezt kimondtam, akkorát oda rúgtam a gyenge pontjához, hogy összerogyott a földön és a lábam előtt hevert. 

-Most én irányítok!- oldalról is belé rúgtam. -Mit képzelsz, hogy félelemben akarsz minket tartani?- belé rúgtam a másik oldalról.
Belemarkoltam a hajába és annál fogva felhúztam a fejét.

-Rossz döntés, hogy a bátyámat ki akarok készíteni. Nem érdekel, hogy engem kínzol, de őt hagyd ki ebből. Nekem ő a mindenem. És fogd fel Styles, nem kaphatsz meg mindent amit akarsz.- elengedtem a haját, a feje a padlón dobbant, fájdalmat okozva saját magának. 

-Ezt még megkeserülöd!- suttogta nyöszörgő hangon. -Engem egy nő nem alázhat meg.- 

-Már megtettem!- mondtam vigyorogva. 

-De szart se értél el vele, ettől még jobban feldühítettél, és szexi vagy, mikor azt hiszed, nyeregben vagy, csak ez sajnos nem így van. Még jobban akarlak!- nyögött a fájdalomtól.