3. Fejezet - Elgyengülök...

Szerbusztok egyetlen olvasóim. Egyszerűen rettentően sajnálom, hogy csak most tudok új részt hozni, de ugye itt volt a félév és mindenki tanult. Immár 15 rendszeres olvasóval büszkélkedhetem, ami el nem hiszitek mekkora örömet okoz nekem <3 Meghoztam a 3. Fejezetet ami remélem majd úgyszintén elnyeri a tetszéseteket és kapok pár kommentet és gyűlünk még többen. Nem jártatom tovább a számat, jó olvasást és csatlakozzatok a FB csoporthoz. :) Leah xoxo

Harry nyögve feltápászkodott a padlóról, szájából vér ömlött ki. A sérült részhez kapott, letörölte kezével megnézte majd az arcomra kente. 

-Enyém vagy, fog fel végre.- mondta vigyorogva, fogai pirosak voltak a vértől. 

-Felőlem itt vigyoroghatsz, de az előbb is eltiportalak, szóval...- sóhajtottam majd hátra néztem Louisra. 

Harry derekamnál fogva magához rántott, véres foltok keletkeztek a ruháimon az övétől.

Louis ijedten kapott utánam és próbált kiszabadítani Harry kezei közül. 

-Hagyd Louis!- szóltam hangosan. 

Harry közel hajolt, majd én is így tettem. Halkan súgtam.

-Ha kell ezerszer is eltiporlak, te nyomoronc.- 

Hümmögött Harry majd a számra tapasztotta övéit, nem engedve szorításán. A vér fémes íze undorodú arckifejezést váltott ki belőlem, de vissza csókoltam, hisz "Annyira jól csókol, ellenállhatatlan." Mindig elkábít, ha megcsókol. Nem tudom miért van, de olyan érzés mintha szeretnének. Nem tudok ellenkezni, teljesen elfelejtkezem magamról.
 Harry elvált a számtól, újra a való életben éreztem magam, majd arcon csaptam. 

-Látod, Leah? Nem tudsz nekem ellenállni. Imádod, ahogy csókollak, imádod az érintéseim. Akár hogy próbálkozol, engem akarsz.- vigyorgott még mindig közel hozzám.

Nem tudtam mondataira válaszolni, csak nagyot nyeltem és eltoltam magamtól. "Leah, te akkora egy hülye, miért nem ellenkezel sosem?!" 

Elfordult és kisétált az ajtón. 

-Louis, üss meg!- szóltam hozzá fordulva. 

-Leah, mi a franc ütött beléd, hogy csak így hagyod magad megcsókolni, miután összevered?-

-Louis, fogalmam sincs, egyszerűen olyan mintha másvilágba kerülnék. Nem tudom miért!- 

A sírás kerülgetett a mondataim után, de vissza tartottam a kövér könnyeimet. 

Mi van ebben a srácban ami annyira megfogja a belsőm? Halálra rémisztett, kihasznált, nem lehetek miatta nyugodt.. 

A gondolkozás után, eldöntöttem, hogy el megyek futni és próbálok mindent kiverni a fejemből, egyébként is a reggeleimet futással szoktam kezdeni, hátha lenyugszom. 
A szobám még mindig kísérteties volt, féltem bemenni. "Leah, erős vagy, nem félsz semmitől." suttogtam magamban a biztató szavakat.
Nagy nehezen bementem, majd a szekrénybe nyúltam és elővettem magamnak pár sportos cuccot majd magamra öltöttem. 
-Nem jössz velem?- kérdeztem Louis.
-Lusta vagyok.- rántotta meg a vállát. 
-Te bajod, kövér maradsz.-
Ez elvileg vicc lett volna, de nem nevetett rajta.
-Te tényleg nem veszed Harryt komolyan?- mondta és szánalommal nézett rám. 
-Basszus Louis, ne húzz már fel! Én vagyok itt a legnagyobb "áldozata" ennek a történetnek és még te kérdezel ilyeneket tőlem? Annyit akartam, hogy egy kicsit nevess, de ha nem akkor szevasz!- intettem a kezemmel és kiszaladtam az ajtón. 
-De Leah!- 
"Kösz szépen Louis, még jobban felhúztál"
Imádok futni, minden feszültséget ki tudok benne adni, Louisra gondoltam még gyorsabban szaladtam. Hogy gondolhatja, hogy engem nem érdekel ez a Harry sztori? Idióta. 
A környéken mindig szívesen futok, ismerősökkel barátokkal találkozom, amiktől boldog leszek és még jobban kikapcsolódom. Az egyik sarkon fordultam befelé mikor véletlen beleszaladtam valakibe.
-Jajj, elnézést ne haragudj!-mentegetőztem.
Mikor felnéztem láttam Harrynek azt a retardált vigyorgó fejét, "Szuper, még futás közben sem lehet nyugtom tőle".
-Mit keresel te erre, szépség?- kérdezte vigyorogva.
-Tudod, formában akarom tartani magam, futok.- néztem arogánsan.
-Lazulj már el bébi, mi bajod van?- 
-Te vagy a bajom.- 
Mit sem törődve szavaimmal mondta tovább.
-Ma este lesz egy buli és eljössz velem.-jelentette ki.
-Harry, te komolyan nem hallod amit mondok? Nem akarok veled menni sehova semmikor soha.- kezdtem ideges lenni.
-Figyelj, leszarom! Minden haveromnak van csaja és nem akarok úgy elmenni, hogy nekem nincs senkim, hisz én bárkit megkaphatok.- vigyorgott egy perverz mosollyal az arcán.

Megforgattam a szemeim majd nagyot sóhajtottam. 

-Pff..- puffogtam. "Annyira rohadtul igaza van, de annyira vissza akarok neki szólni." 

-Szóval elakadt a szavad, édesem?- emelte meg az állam. -7-re legyél kész!- utasított, majd gyors csókot nyomott az ajkaimra, amit letöröltem és undorral néztem rá. 

Harry csak nevetett majd eltűnt az utcában. 

"Szuper, este mehetek egy buliba amit tuti nem fogom élvezni" 

Futottam tovább a gyönyörű lakott részen. Annyira szép itt minden és ilyen emberek élnek, fiatalok, akik ilyen szörnyűségekre képesek mint Harry. Olyan helyes srác lenne, miért nem lehet normális agya? Minden lány akit ismerek belé van zúgva, ezek szerint nem tudják, hogy milyen Harry, még nem kezdett ki velük. De miért nem, hisz ő maga mondta, hogy mindenkit megkaphat?!

A sok gondolkodásban és futásban kezdtem kifulladni, majd megálltam, hogy sétálva menjek tovább, úgy is mindjárt hazaérek. 

Lustán nyitottam be az ajtón, Louis épp a konyhában volt. 

-Merre voltál ilyen sokáig?- nézett rám aggódóan. 

-Arra futottam amerre szoktam és összefutottam Harryvel.- vonta vállat. 

-És? Bántott?- 

-Nem, csak ma elvisz egy buliba.- 

-És el mész vele?

-Talán tehetek mást?- néztem rá kérdően majd felvontam a vállam. 

Felmentem a szobámba, még mindig féltem, de talán már egy kicsit nyugodtabb voltam. Elővettem mindent ami a fürdéshez kellett és zuhanyozni indultam. 

*Később*

Nem volt kedvem Harryvel elmenni sehova, legszívesebben a plüssmacimmal néztem volna a kedvenc sorozatom.
 Elővettem a legrövidebb fekete ruhámat majd magamra öltöttem. 

Nem akarom, de még is bennem van az a vágy, hogy lenyűgözzem Harryt.

 Az említett személy nemsoká 7 óra után befutott, majd csengetés nélkül, vagy bármi nélkül bejött a házunkba. 

-Hmm.- hümmögött az orra alá, erősen végigmérve a fejtetőmtől a talpamig. 

Louison kisebb fajta féltékenységet láttam, de nem tudom miért. Régebben meleg érzelmeket tápláltam iránta, rettentően szerelmes voltam belé, minden porcikám belebizsergett ha hozzám ért, de talán ez mára már elmúlt. Neki mindig volt barátnője, szörnyen éreztem magam minden egyes este mikor hallottam, hogy Louis és barátnője olyan dolgot végzett, ami nem kiskorúaknak való és én még csak 16 éves voltam. Mára felnőttem, elfelejtettem ezek a szörnyű dolgokat. De tessék itt áll előttem egy gonosz ember, aki ki akar használni és megkeseríteni az életem minden egyes boldogan töltött pillanatát.

Harry kihúzott a kocsihoz a kabátommal a kezembe majd beültetett az anyósülésre. 

-A barátnőm vagy, 1 hónapja járunk.. a többit majd mondom én!-magyarázta Harry miközben beindította a kocsiját, hangos kipufogó hangot nyerve ezzel az autóból. 

-Hová megyünk?- kérdeztem halkan, nem Harry szemeibe nézve. 

-Az egyik haverom házához.- válaszolt hidegen. 

Bólintottam majd a kocsi ablakán kifelé bámulva töltöttem el a hátralévő időt. 

Mikor odaértünk kiszálltam a kocsiból, lehúztam a fekete ruhámat, majd felvettem a kabátomat, eddigre Harry mellém ért. 

-Akkor tiszta minden?- kérdezte, majd megfogta az arcom és hosszasan megcsókolta az ajkaimat. 

Vigyorgott majd egyik kezét a fenekemre helyezte én átkaroltam a derekát és így tértünk be a buli helyszínére. Még csak fél 8 van, de már mindenki "party hard" hangulatban van. Harryvel furakodtunk a testek között, hogy egyenesen a konyhába érjünk a haverjaihoz és a piákhoz. 

-Szevasztok.- köszönt Harry a haverjainak egy jellegzetes kézfogással. Mondhatom.. nagyon menő. -Ő itt a barátnőm, Leah.- mutatott a többi srác felé és a barátnőik felé. 

Én nem ezek közé való vagyok. A srácok csajai lepukkant ribancoknak néztek ki, akiket az utcán lehet felszedni, nem hűek senkihez, egy éjszakára kiváltható náluk egy jegy és ennyi. 

-Szia Leah, Jack vagyok mutatkozott be két puszival. Bemutatta a barátnőjét Zoe-t akkor volt még Luke, Sam és Zack. Ők is bemutatták a ribanc barátnőiket. "És Harry ezekkel barátkozik, hát elhányom magam." 

Harry leült a bárpultnál egy székre és a lábai közé hívott, aminek eleget tettem. 

-Jó kislány.- súgta a fülembe. -Eddig jól viselkedsz.- belemarkolt a fenekembe, ajkait az enyémre tapasztotta, ismét elgyengültem a csókja alatt és nem voltam magamnál.