5. Fejezet - Olyan Érzéki..

Kedves olvasóim! Köszönöm, hogy megint megvártátok az új részt, és nem pártoltok el mellőlem! Köszönöm, a rendszeres olvasókat a blogon, az oldalmegjelenítéseket, és persze a csoportban, egyre többen vagyunk! Erről a részről nem szeretnék sokat beszélni, talán annyi, hogy Louis hatalmasat fog változni az elkövetkező részekben, de nem mondom el, hogy hogyan és mivel kapcsolatban :x ;) Ne felejtsetek el kommentelni, mert tudjátok az fontos. Érdemes e folytatni a blogot, vagy jobb ha bezárom? Jajj, és új design.. (: Remélem mindenkinek tetszik, jó olvasást (: :*

A kocsi szűkös ülésein, néha halk, néha hangos nyögésekkel élveztem az együttlétet. Harry göndör tincseibe túrva a mennyországban éreztem magam. Nyaklánca néha az arcomat dörzsölte, ami kicsit sem zavart. Harry elképesztő. A testem összes porcikáját átjárta az élvezet, a gyengédség, a finom mozdulatok. Harry szája a nyakamra tapadt, óvatosan szívni kezdte, majd egyre erősebben csinálta. Élveztem.
Harry utolsó lökései voltak azok, amik végkép a mennybe repítettek. 
Egy hangosabb nyögéssel elélveztem, majd Harry is. Lassan kihúzódott belőlem. Visszaült a vezetői ülésbe, a fejét a fejtámlának támasztotta, légzését próbálta kiegyenlíteni. Ahogyan mellkasa megemelkedett, és izzadt tincsei a homlokán pihentek, egy fekete angyalnak tűnt, aki egy pillanatra leszállt a földre. 
Harry látványa nemhogy lenyugtatott volna, hanem még jobban felizgatott. Ő már kezdett visszatérni a földre, de én még mindig a mennyben voltam. 
-Leah..- szólt halkan, a fejét még mindig a támlának támasztva. 
-I-igen?- szóltam nyugtalan hangon. 
-Csókolj meg!- utasított.
A szemeim kikerekedtek. Így sem tudok lenyugodni, nemhogy még ez is. 
Harry felé fordultam, megcsodáltam az arcát, majd ajkaira tapasztottam az enyéimet. Harry gyengéd volt, óvatosan visszacsókolt, majd hajamra helyezte kezét és simogatni kezdte. 
Miért nem lehet mindig ilyen? Ilyen gyengéd és édes? Ha ilyen tud lenni, miért van sötét oldala? Megfejthetetlen. Talán ez az, ami annyira vonz benne. 
Lassan elhúzódtam tőle, vissza ültem az anyós ülésre, és öltözni kezdtem. Harry nézte ahogy öltözöm, szúrós tekintete zavarba hozott. "Miért hozza ezt ki belőlem?". Felhúztam az alsó testrészemre a ruhadarabokat, majd a felsőre is. Harry még mindig meztelenül ült, és bámult.
-Nem akarsz felöltözni?- kérdeztem és végignéztem tökéletes testén. 
-Öltöztess fel!- utasított majd szúrós tekintettel bámult szemeimbe. 
-Egyedül nem tudsz?- 
-Csináld!- szólt komolyabb hangon. 
Valami eszméletlen paradicsom vörös lehettem. Lassan megmozdultam, megkerestem a pólóját és belebújtattam. Egy pillanatra elvesztem zöld íriszeiben, de idegességem a középpontba került, az alsó feladása miatt. Megkerestem az említett ruhadarabot, felhúztam hosszú lábain és a combjánál megálltam. 
-Harry, nem csinálom tovább. Ez rohadt ciki.- puffogtam, keresztbe tett kézzel vissza ültem a helyemre. 
-Igazából azt sem hittem, hogy idáig megcsinálod!- vigyorgott, majd odahúzott magához és egy apró puszit nyomott az arcomra. Haragudtam Harryre, hogy szemétkedik velem. 
-Kapd be, Harry!- morogtam. 
-Majd te!- mondta, és magára húzta a még hiányzó ruhadarabokat.
Megint elvörösödtem, de lehűtöttem az arcom. 
-Hazavigyelek?-
-Igen.- mondtam határozottan. 
Harry beindította a kocsit, ami halk hangon elindult a sötét utcában. 
Egész úton csend uralkodott az autóban, amit nem volt szándékomban megtörni. 
-Azért jó volt, nem?- tekintetét rám emelte Harry. 
Meglepett a kérdése, nagyot nyeltem, hirtelen nem tudtam, hogy mit válaszoljak. 
-A nyögéseimet hallottad, nem?- bámultam ki az ablakon, azt mutatva, hogy nem zavar a kérdése.
-Az hogy nyögsz, nem jelenti azt, hogy annyira élvezed. Az azt is jelentheti, hogy jó volt, nem azt, hogy nagyon jó.- magyarázta. 
-Azt kérdezted, hogy jó volt-e? Válaszoltál a saját kérdésedre!- nevettem a hülyeségén. 
Egy pillanatra elhallgatott majd újra szóra nyitotta a száját.
-Élvezted?- 
-Hagyjál már!- nyűglődtem. 
-Ezek szerint, igen!- 
"Bazdmeg".. halkan elszóltam magam, mert felidegesített. 
-Drágám, a csúnya szavak nem állnak jól egy ilyen szép lánynak.- vigyorgott. 
Végre Harry befordult a házunk utcájába és ki tudtam szállni az autóból, de Harry utánam jött. 
-És a búcsúcsók?-
Próbáltam elszaladni, de az ajtóban utolért, mikor mind a ketten elnevettük magunkat. "Bárcsak boldog lehetnék." 
Harry hajába beletúrtam, majd egy gyors puszit nyomtam az arcára és beszaladtam az ajtón a hátam mögött bezárva azt.
-Most én nyertem, szia!- kikiabáltam.
Még egy utolsó nevetést engedtem magamnak, gondoltam Louis már alszik, és felsiettem a szobámba. 
-Hol a francba voltál ilyen sokáig?- tört rám egy hang a hátam mögül. 
-Azt hittem már alszol.- fordultam hátra, és a mögöttem álló személyre néztem. 
-Nem ezt kérdeztem.- kezdett ideges lenni Louis. -Miért voltál oda ilyen sokáig?- nézett rám szúrósan. 
-Harryvel buliba mentem, amit mondtam. Utána pedig..- húztam a hangom. 
-Utána?- rátette a kezeit a vállamra és még erősebben bámult. 
-Elvitt egy utcába, és lefeküdtünk.- miközben beszéltem a földet bámultam, nem tudtam, hogy mi lesz Louis reakciója.
Hirtelen elengedett és hátat fordított nekem, majd a szobája felé indult. 
-Louis?!- utána kiabáltam. -Mi a baj?- 
-Mi lenne?- mondta egy pillanatra visszafordulva majd a szobája ajtaját becsapta. 
Az ajtóhoz siettem, furcsa volt Louis viselkedése. Egyáltalán nem ezt vártam. Azt hittem, nekem fog esni, hogy nem bántott-e vagy ilyesmi, de nem. 
Benyitottam az ajtón, tekintetem az ágyon ülő Louisra szegeztem. 
-Mi a franc van veled?- kérdeztem idegesen, majd mellé ültem. 
-Figyelj, ezt nem tudom elmondani, sajnálom!- tekintetében kövér könnyek kezdtek el gyülekezni.
-Louis, tudom, hogy féltesz, de most nem történt velem semmi baj, sem egy kék folt, se semmi, csak a nyakamon látszik, de az nem fáj.- elkezdtem részletesen mesélni. 
-Leah..- halkan nyögött. 
Értetlenül néztem a fájdalmakkal telített fiú szemébe. 
-Louis, szólalj meg!- ideges lettem. 
-Leah, régen érzek már így, és most ezek a dolgok fájnak. Nem akarom neked bevallani, és nem is fogom. Igen, fáj látni, hogy Harry megkaphat, és azt csinálhatja veled amit akar.-
-Beszélj már érthetően, kérlek!- 
-Menj el!- szólt fájdalmas hangon. 
-Hát, akkor hagylak. De remélem, holnap kiderül, hogy mi bajod van.-
Kisétáltam Louis szobájából, és a sajátoméhoz vettem az irányt. Louis össze vissza beszélt, és nem értem, hogy mi baja lehet. Egy apró pici remény csillag felcsillant bennem, hogy mi lehet a dologban, de hamar elhesegettem a gondolataimból. 
A fürdőbe indultam, lemosni minden egyes izzadságcseppet, amit Harry okozott. A forró víz alatt minden egyes mozdulatára visszaemlékeztem, amibe még most is belebizseregtem. Olyan érzéki volt, és finom. Régen élveztem ennyire, egy együttlétet. 
A zuhanyzás után, az ágyara felvezetett fényeket felkapcsoltam, gyönyörű hangulatot teremtve ezzel a szobámban.

Szinte beleestem az ágyba, gondolataim, még mindig Harry körül forgott. 

-Édes élet, érted élek!- sóhajtottam vigyorogva, majd magamra húztam a takarómat.

Mielőtt elaludtam, a telefonom sms-t jelzett, Harrytől. "Édes élet, érted élek" 

"Ez már megint figyel?"