6. Fejezet - Veszekedés, veszekedés hátán

Na sziasztok! Ismét rengeteg késéssel, de megérkeztem. Sajnálom, de nem fogok most mentegetőzni. Egy újabb személlyel bővült a történet, akinek fontos szerepe lesz a történetben. Köszönöm a 30 feliratkozót, elképesztőek vagytok. Kommenteket szívesen olvasok! Remélem tetszik majd, jó olvasást! (: xx

Nehezen próbáltam elaludni, de legszívesebben megkerestem volna Harryt és megtéptem volna a göndör haját, hogy még kócosabb legyen. Louison is járt az agyam, hogy mi lehet vele. "Holnap kiszedem belőle." 
Talán Harry elment, kicsit nyugodtabb lett a levegő és el tudtam aludni. 

*Reggel*

Mikor felkeltem halk edénycsapódásokat hallottam a konyha felől, kissé megijesztett. Louis lehetett. Próbáltam össze szedni magam, megfésülködtem, de az alvós cuccomban maradtam. 

-Valami baj van?- kérdeztem Louis a lépcsőn óvatosan lépkedve. 

-Mi lenne? Nincs semmi!- mondta haragosan. -Hagyjál!- nézett élesen a szemeibe. 

-Louis! Cseszd meg, ne beszélj már velem így. Mond el, hogy mi a jó franc bajod van velem, és talán megtudjuk oldani!- kezdtem ideges lenni.

-Veled nincsen semmi bajom.- 

-Ha nem velem van bajod, akkor miért rajtam töltöd ki a mérged? És szeretném ha elmondanád, mert nem akarok veled veszekedni és talán segíteni tudok.- próbáltam megértő lenni vele. 

-Harry a bajom!- 

-Tudom ezt már mondtad, de azon kívül?- kérdezősködtem és a vállába kapaszkodtam, hogy hogy szembe forduljon velem. 

-Leah, én...- bal kezét a felemelte a fejéhez, majd óvatosan vakarni kezdte, gondolkozott mit válaszoljon. 
De ekkor megpillantottam valamit a csuklóján, amit még ezelőtt sosem. Megijesztett a látvány, majd rákérdeztem. 
-Louis.. te vágdosod magad?!- hirtelen a kezéhez nyúltam, és erősen kezdtem pásztázni. 
-Miért csinálod ezt Louis?- kezdtek elkönnyesedni a szemeim, hisz ez az egyik legrosszabb dolog, amit egy ember művelhet magával. Árt magának.
Louis szemeiből fájdalom áradt mikor rám nézett. 
-Csak így segíthetek magamon.- mondta halkan. 
-Louis, ez marhaság. Ezzel csak magad teszed tönkre. Ne csináld! És egyáltalán miért kezdted el?- kérdezősködtem. 
-Leah, nem akarom megmagyarázni.- elrántotta kezét és a lépcső felé indult. 
-Ne hogy azt hidd, hogy ilyen könnyen le tudsz rázni. Mondd el! Segíteni akarok, Louis. Csak neked akarok jót!- 
-Elmondanám, de nem hinnél nekem, sajnálom!- mondta majd gyorsan felszaladt a lépcsőn.
Louis vágja az ereit, nekem itt van Harry, akit nem tudok lerázni, vagy talán nem is akarok. Ezt még én sem tudom eldönteni, de lehet mindenkinek jobb lenne, ha ő elmenne innen. Louis sosem tett volna ilyet magával, ha ő nem jelent volna meg. Talán miattam van.. miattam vágja az ereit. De hisz, neki nem kellene, elég ha nekem fáj. Azt akarom, hogy Louisnak jobb legyen. De még nem tudom biztosra, hogy mi a baj, nem is tudom megoldani. Talán tetszik neki egy lány, és a lány nem foglalkozik vele. De ilyen dolog nem kellene vágdosnia magát. 
A gondolataimban elmerengtem a pultnál, és észre sem vettem, hogy mennyire elszállt az idő, és fel kellene öltöznöm. 
Készítettem magamnak egy tál müzlit, majd ismét Louis szobájánál kopogtattam. 
-Bemehetek?- kérdeztem hízelgő hangon. 
Az ajtó mögül nem érkezett válasz.. pár pillanatot vártam majd benyitottam a szobába, Louis be volt takarózva.. pár vérfolt volt az ágyon. 
Megijedtem. Ezek lehetetlen dolgok amik most történnek. Vajon álmodom? Louis nem ilyen és nem akarom, hogy ilyen legyen. Féltem. 
Nem tudom szóra bírni. Ez biztos. 
Befeküdtem mellé a véres ágyba, mikor kék szemeit az enyémbe véste majd bámult erősen. Az egyik karomat átvezettem a teste felett és próbáltam úgy átölelni, ahogyan egy embert fekve lehet. Louis ugyan így tett. Szorosan megölelt, majd mikor véget vetett ölelésünknek ismét szemeibe bámult. 
Szintén elvesztem gyönyörű kék szemeibe és egyre közelebb hajolt, amit nem ellenkeztem, nem voltam magamnál, mint ahogy Harrynél sem. Valamiért elvarázsol. Talán visszajön az az érzés ami régebben volt? Nem?! Nem kérek több fájdalmat! 
Louis ajkai óvatosan az enyéimre tapadtak és egy gyengéd csók csattan el köztünk. Hirtelen elfordultam a másik oldalamra. "Mi a jó franc volt ez, Leah?" Én idióta,  hagytam, hogy megcsókoljon. Régen kihaltam volna egy csókjáért, most meg elfordulok. 
-Leah..- szólt Louis gyengéd hangon. 
Nem szóltam vissza, csak vártam, hogy mit mond. 
-Nem akartam, megmagyarázom.- 
-Nem akarom, hogy megmagyarázd.- kezdtem feldühödni. -Nem fogok abba a hibába esni, hogy esetleg közelebbről, megismerjelek. Sajnálom.-
-Leah.. ha meg sem próbáljuk? Miért nem akarod megpróbálni?- 
Kisiettem a szobából, próbáltam magamban elrendezni a dolgokat. Miért nem tudta ezt 1-2 évvel ezelőtt megtenni? Nem kezdünk el semmit. Halott ügy. 
Elmentem fürdeni, majd felöltöztem, és elkezdtem gondolkodni, mit kezdjek az életemmel. Bekapcsoltam a laptopom, "Hisz hé, olyan régen találkoztam a barátaimmal.". Egyetlen egy olyan barátom van, aki tényleg nagyon szeretek, és meg is bízom benne, de Louis nem kedveli, és van egy olyan érzésem, hogy Harrynek sem jönne be. Kezdjük ott, hogy fiú, és nem is csúnya. De én úgy szeretem mint egy testvért, ezt biztosan tudom. "Fel kellene hívnom. Vagy inkább dobhatnék neki egy üzit."
Az üzenet mellett döntöttem, majd előkapartam a telefonom, és megkerestem benne a számot. "heeeyy.. te majom :D rég beszéltünk, nagyon hiányzol, találkozhatnánk! :*" nem sokára érkezett a válasz. "sziaa szivi, mondj egy időpontot és átmegyek! :D :*" Délutánra írtam, végre, egy nyugis napom lesz. Remélhetőleg Harry, Louis mentes. Igaz, Loui itt van a szomszéd szobába, de nem fog zavarni. 
Mindent fantasztikusan elterveztem. 
-Na helló bébi, ma eljössz velem a haveromhoz.- tőrt be Harry az ajtón.
-Először is: kopogni nuku? Másodszor: Először várd meg a beleegyezésem, Harmadszor: délutánra más programom van!-
-Velem jössz, világos? Nem érdekel, hogy milyen programod van!-
-De.. talán te is megismerhetnéd a legjobb barátomat, és még talán jól is kijöhetnétek!- a legrosszabb ötlettel álltam elő. 
-Barát? Ha srác, akkor már eleve ki van lőve a dolog, nincs rá szükségem és neked sem!- 
-Harry, te nem tudod, hogy nekem mire van szükségem!-
-Ohh, már, hogy ne tudnám. Rám van szükséged, arra, hogy megujjazzalak, megdugjalak, megcsókoljalak, elélvezz alattam!- 
-Cseszd meg, az élet nem csak a szexről szól!- törtem rá, valami eszméletlenül felidegesített. -Ne hidd azt, hogy te nem vagy pótolhatatlan, ezer olyan srác járkál az utcán mint te!- vontam vállat. 
-Ezt szívd vissza! Te is pótolható vagy!- szólt mérgesen. 
-Na ne mond!- nevettem. -Akkor miért engem választottál?- vigyorogtam rá. 
Harry becsapta maga után az ajtót, majd hallottam, hogy lerohant a lépcsőn, sikerült leráznom. Remélhetőleg nem jön ma vissza, és boldogan eltölthetem a kis délutánom Luke-kal. Míg vártam, egész idő alatt a szobámban ültem, és gondolkodtam. Biztos vagyok benne, hogy Harryt felhúztam és ennek következményei lesznek. Vajon megerőszakol, vagy máshogyan fog bántani? Erről gondolkodni, a halálfélelem rám jön. Minden nap felteszem magamnak a kérdést, miért ilyen gonosz? 
Luke végre megérkezett, és végre igen.. kikapcsolódás. 
-Végre, hogy itt vagy, már annyira hiányoztál, te majom!- ugrottam a nyakába. 
-Te is, te sündisznó!- 
Szoros ölelésben voltunk, úgy jöttünk be a házban. 
-Először is, mit csináljunk ma?- kérdezte, majd megtörte az ölelésünket. 
-Menjünk el a parkba, ott majd tudunk dumálni. Rengetek mesélni valóm van.- 
Luke rábólintott, majd a szobám felé siettünk. 
-De át kell öltöznöm!- vigyorogtam. 
Nem voltam előtte szégyenlős, ezért simám levetkőztem előtte, de persze fehérnemű maradt rajtam, ő sem zavartatta magát. Próbáltam normális cuccot keresni, aligha van még valami, ami kissé kacsingat a mostani divat felé. Luke mereven bámult, olyan jó érzés már újra látni. 
-Most viszont fordulj el!- szóltam vigyorogva. 
-Láttam már én olyat!- vigyorgott. 
-De nem az enyémet, szóval fordulj el!- nevettem én is. 
Neki támaszkodott a falnak, majd a földet bámulta. Én próbáltam gyorsan összeszedni magam, nem sok időt az öltözködéssel elpocsékolni. 

-Többet kell rád várni, mint egy menyasszonyra!- panaszkodott. 

-Kész vagyok már na, mehetünk!